Bármilyen furcsán hangzik, a 17. században gyakran előfordult, hogy az erdélyi fejedelmek a Magyar Királyság- vagy ahogyan leggyakrabban nevezik- a királyi Magyarország ellen indítottak hadjáratokat. Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György hadai is több alkalommal masíroztak Kassa, Pozsony, Érsekújvár és még más felvidéki városok falai alatt. Ennek az volt az oka, hogy Erdély uralkodói török vazallusok voltak, enyhébb vagy szorosabb függőségben, és ha a szultánnak gondja akadt a császárral, aki egyszemélyben magyar király is volt, a Királyhágón túl sem maradhattak ki belőle.

Akadtak olyan cifra esetek is, mint I. Rákóczi György 1644-45-ös hadjárata alatt, hogy székely-román csapatok verekedtek Fülek vára alatt magyar-horvát hadakkal. Ekkor még tartott az egész Európát lángba borító harmincéves háború, és a protestáns szövetségben harcoló erdélyi fejedelemnek az volt a feladata, hogy Morvaországban találkozzon a svéd ármádiával. Ez pedig csak a Felvidéken keresztül volt lehetséges, így került a kezébe Kassa, Regéc és még több vár és erősség. A horvátokat pedig Zrínyi Péter hozta a Fülek várában szorongatott Wesselényi Ferenc kérésére. Bár szeretjük azt hinni, hogy a magyarság vezetői a nemzet érdekében felül tudtak emelkedni kisebb érdekeken, ez bizony nem így volt.

Fotó: wikipédia