Nehéz téma a címben szereplő két dolog megkülönböztetése. Sokszor talán magunk sem tudjuk, hogy melyik az igazi. Elnyomni valamit magunkban. Mit is jelent ez? Elnyomhatjuk saját magunkat csak azért, hogy másoknak jobb legyen. Elnyomhatjuk az érzéseinket csak azért, hogy ne bántsunk meg másokat. Azt mondjuk, hogy mi elfogadjuk a másik embert, de valójában elfogadjuk? Úgy igazán? Vagy az elfogadás címkéje mögé bújva, azzal takarózva hordozzuk a fehér lepedőt, mely szerint mi mennyire elfogadók vagyunk, pedig csak a saját gondolatainkat nyomjuk el. Minket is idegesít az adott dolog, feszültté, tehetetlenné tesz bennünket és ahelyett, hogy vállalnánk a konfrontációval járó nehézségeket inkább egy pozitív cselekedet mögé bújunk – hamisan. Mivel az egész világ az egyensúly törvényén alapszik, ezért valahol hiány keletkezik. Jelen esetben az önazonosságunkban, határaink állításában, amelyek további mentális problémákat eredményezhetnek.