Mészáros Ádám olyan kisfiús mosollyal hallgatta, „tűrte” a méltató szavakat. Itt-ott behunyta a szemét, mondjuk, hogy az erős napsugarak miatt. De meglehet, hogy meg is hatódott. Spátay Adrianna tanárnő kellemes hangja bezengte a Selye János Gimnázium sportpályájának terét, miközben sorolta Ádám tanulmányi és szabadidős sikereit. Volt mit! A versenyektől kezdve, a sportban nyújtott teljesítményén át, egészen a zenei sikerekig csupa fény és csillogás. Nem meglepő hát – hozta a papírformát, ahogyan a Forma 1-ben hallhatjuk gyakran a kommentátoroktól –, hogy a Felvidék legismertebb, legszínvonalasabb magyar tannyelvű gimnáziuma épp neki ítélte oda a legrangosabb kitüntetést, a Selye-díjat.

Május 10-én, nagy pompával, kora nyári hőmérsékletet idéző csodálatos tavaszi napon elballagott a Selye János Gimnázium 5 osztálya. Az oktávósoknak kissé több idejük volt megismerni egymást, összeszokni, barátságokat kialakítani, és kiinni a gimis évek csurig töltött poharát. A négyéves gimiseknek már húzósabb volt ez az időszak, hiszen éppen elsősök voltak, amikor 2020-ban berobbant a világban a covid-járvány, és ők az online-térbe kényszerültek. Hosszú és kemény időszak volt. Ennél ismeretlenebb és kihívásokkal telibb történetet még egyikük sem élt át, beleértve a tanári kart is. Minden áldott nap kérdőjelekkel kezdték a napot, felkiáltójelekkel és óhajtó mondatokkal tértek aludni. Ahogyan a búcsúbeszédek többségében elhangzott: sok minden kimaradt így az életükből, amit két év alatt kellett a középiskolában pótolni. Sikerült.

A ballagás hivatalos része Naňo Nimród szavalatával kezdődött, ő Márai Füves könyvéből idézett a matrózblúzos lányoknak, öltönyös fiúknak. Aztán mikrofont ragadott Szabó Emma, a Pusztaszer együttes énekese, aki maga is végzős idén. Gitáron Havasi Dániel kísérte. A septimo részéről Nagy Kinga búcsúzott a ballagóktól, akik nevében pedig Gál Ádám Vajk szólt társaihoz és a közönséghez.

Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója ünnepélyes búcsút vett a Rómeó és Júlia szereplőitől. A Gimisz – a Selye János Gimnázium színjátszó színjátszó csoportja ugyanis Shakespeare eme örök érvényű színdarabjának zenés változatát mutatta be tavaly. Búcsúzott a röplabdatornák és focibajnokságok sportolóitól, a tanulmányi versenyek résztvevőitől, a diákbálok leghangosabb és legcsendesebb bulizóitól. Elbúcsúzott a 2023/24-es tanév ballagó gimiseitől.

A Magyar Örökség-díjas, illetve Esterházy János-díjas Selye János Gimnázium 2024-es ballagásán szót kapott Balogh Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete is. Felhívta a ballagók figyelmét, hogy ne csak arra a kérdésre keressenek válaszokat, hol vannak otthon a világban, hanem arra is, kik is ők valójában? Emlékeztetett az emberi kapcsolatok fontosságára, melyek alapvető feltételei az életben való boldogulásnak, a boldog életnek. Figyelmeztette a diákokat, ne engedjenek a világmegváltó ideológiák kísértésének, de maradjanak mindig nyitottak, készen a vitára és az önálló vélemény nyilvánítására.

„Maradjatok gyerekek!”

– búcsúzott a nagykövet a Kelemen Kabátban nevű együttes szavaival.

A beszédek után kiosztották az iskola díjait. Előbb az igazgatói dicséreteket, majd a Király Püspök-díjat, a Klapka György-díjat, a Szülői Munkaközösség-díját, az Ipóth Barnabás-díjat, a Palinay Gyula-díjat, a Paraszti István-díjat, a Rotary-díjat, az Ifjú Technikus-díjat. Orosz Örs szintén díjazott három diákot, utána a DÖK-díj került átadásra. Az idei évben a Kaszás Attila-díjat Gál Ádám Vajk érdemelte ki, az elismerést Bajkai Csengel Mónika adta át. A Selye-díj pedig Mészáros Ádámot illeti.

Kacifántos négy/nyolc éve volt a most elballagott osztályoknak, de valljuk meg őszintén: ők tényleg elmondhatják magukról, hogy megértek arra, hogy két lábbal a földön helyt álljanak a nagy világban!

fotó: a szerző