Interjú Drenkó Zoltán ókatolikus lelkipásztorral  

Kedves Drenkó Úr! Kérem, mutassa be nagyvonalakban az ókatolikus vallást. Melyek e vallás fő sajátosságai?

Ókatolikusok. Bizonyára sokaknak ez az első gondolata: „Valamilyen vallásilag erősen konzervatív, régimódi gondolkodású, életidegen társaságról lehet szó.” Mi sem áll távolabb a valóságtól.

Az igazi, klasszikus értelemben vett ókatolicizmust a nyitottság, a szó legjobb, legnemesebb értelmében vett liberális gondolkodás, egyúttal az apostoli, katolikus hithez, a Krisztus Evangéliumához való töretlen hűség és ragaszkodás jellemzi. A mai korban, mai nyelven, a mai embereknek akarjuk hirdetni az örök igazságokat. Egyaránt kívánunk szólni a szívhez és az észhez, mert a hit szív nélkül üres, élettelen, ész nélkül viszont fanatizmushoz vezet.

Az ókatolikusok csak azokat a tanokat fogadják el dogmaként, amelyeket az első évezred hét egyetemes, a nagy kelet-nyugati egyházszakadást megelőző zsinata nyilvánított azzá. Autentikusan katolikus az, amit mindenütt, mindenkor és mindenki egyformán hitt (Lerinumi Szent Vince).

A pápát elfogadják a kereszténység első számú püspökeként, tiszteletbeli prímásaként, (primus inter pares – első az egyenlők között) nem tekintik azonban az egyház teljhatalmú kormányzójának. Eltörölték a kötelező papi nőtlenséget és a kötelező fülgyónást, püspöki-szinodális (azaz demokratikus elemeket is tartalmazó) egyházkormányzati formát vezettek be, az egyházak irányításában jelentős szerepet biztosítva a világiaknak is.

A püspököt a világiak és a lelkészi kar képviselőiből álló szinódus (zsinat) választja, az óegyházi hagyományoknak megfelelően. A plébánosokat a plébániák hívei választják a feladatra jelentkező papok közül. Miséiken minden keresztény hívő Eucharisztiához járulhat, felekezettől függetlenül. Hangsúlyozzák a személyes lelkiismeret lényeges szerepét. Etikája a diszkrécióra épül. Alapjában véve mindenkit feltételek nélkül elfogadó és befogadó.

Ön miképp került először kapcsolatba az ókatolicizmussal? Mikor érezte először a hívást és miért lett ókatolikus lelkipásztor?

Hitre jutásom után – melynek immár 34 éve – történt az első, külső, belső hívás. Nagyon intenzív volt, majd hosszú évek tanulmánya után lettem református lelkipásztor. Teológiai tanulmányaim során, kiváló tanáraim voltak s a religionisztika, valamint az egyháztörténet tantárgyak keretén belül megemlítettük az ókatolikus felekezetet is. Akkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Később önképzéseim során kerültem kapcsolatba az ókatolikusokkal s megnyert az Egyház első évezredéhez, a Szentíráshoz és a hagyományhoz való töretlen ragaszkodásuk.

Hosszú „ismerkedés” után döntöttem úgy, hogy rítust váltok. Sokat gazdagodtam hitben, reménységben, de legfőképpen szeretetben. Sokkal nyitottabb, nagyvonalúbb, címkézésektől mentes élettérre találtam.  

Ahogy a többi vallási felekezet, úgy az ókatolikus egyház is próbál minél több embert megszólítani. Önök milyen módon próbálják megszólítani az embereket vagy a „leendő híveket”?

Puszta jelenlétünk az egyházak palettáján jelzés értékű. Egy olyan alternatívát kínálunk a Krisztus-követésben, mely egyaránt hív szabadságra és elköteleződésre. Tevékenységünk lelkigyakorlatokkal, szentmisékkel, személyes lelkigondozással van gazdagítva. Várjuk a keresőket, szimpatizánsokat, felekezeten kívülieket, ám azokat is, akik valami oknál fogva az egyházi élet perifériáján tengődnek. Messzemenőkig igyekszünk a határtalan elfogadó, bizalomteljes szeretetre.

Véleménye szerint miért van helye az ókatolicizmusnak itt, a Felvidéken?

A felvidéki egyháztörténet bizonyítéka szerint bizonyítható az ókatolikus egyházi élet jelenléte. Főleg a Szepességben voltak ókatolikusok. egyfajta jogfolytonoságként éljük meg jelenlétünket hazánkban. Választási lehetőség. Komoly, ám szabad hitgyakorlatra a társadalom minden szegmensének szüksége van. Az ókatolikus misszió tehát hézagpótló.

Közösségünk az ókatolikus Scrantoni Unióhoz tartozó Északi Katolikus Egyház része, annak Szlovákiai missziója.

Ön mások mellett iskolapszichológus is a rozsnyói Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskolában. Kérem, beszéljen ezen tevékenységéről is egy keveset. Hol végezte a pedagógiai tanulmányait?

Mint iskolapszichológusnak a feladatom és célom, hogy segítsem a megfelelő pszichológiai környezet biztosítását a növendékek és az oktatók számára, mely alapvető feltétele a hatékony nevelésnek, ismeretátadásnak és elsajátításnak. Célom a növendékek testi, lelki, szellemi, érzelmi, értelmi fejlődésére gyakorolt pedagógiai tevékenységek hatásfokának a növelése, a tevékenységekkel kapcsolatos tanácsadás, segítségnyújtás, prevenció, a problémák megelőzése, kezelése. Minden oktatási intézménybe javasolt iskolai szakszolgáltatásnak tekintem.

 Pszichológus diplomámat az Ukrajnai (Kárpátalja) Užhorodi (Ungvár) Avgustin Voloshin Egyetemen szereztem. Mérhetetlen emberséggel, szakmai széles látáskörrel és nagyvonalúsággal találkoztam részükről. Miután befejeztem az egyetemet, maradtam mint oktató és doktorandusz. Nagy élmény egy ilyen jó nevű intézmény munkájának részesévé lenni.  

Fotó: Drenkó Zoltán archívuma