Az elmúlt néhány hét alatt próbára tett bennünket az időjárás: kemény fagyokra ébredtünk, voltak helyek, ahol akár mínusz tíz fok alá süllyedt a hőmérséklet, s kitartott napkelte után is. Sál, sapka, kesztyű, bélelt csizma, még egy pulcsi meg még egy, vastag kabát. Valahogy mindig úgy tűnt, nincs az a ruhamennyiség, ami alatt ne dideregnék. Aztán eljött egy csütörtök délelőtt, amikor rájöttem, rosszul közelítettem a problémához! Nem külsőleg kell védekezni a hideg ellen: ha sikerül felmelegíteni a belsőt, felforrósítani a lelket, a test sem fázik majd annyira. Egy maroknyi elszánt csapat mutatta meg az utat: a Mária Rádió Mirjam önkéntesei, akik munka vagy tanulmányok mellett bejárnak a komáromi Jókai utcai műemlék épület emeletén berendezett irodába és stúdióba, szenvedéllyel gyártják, szerkesztik a rádiós műsorokat, melegséget árasztva az éteren át.

Hozzávetőlegesen egy évvel ezelőtt készítettem interjút Lépes Lóránt atyával, a Mária Rádió Mirjam által meghirdetett II. Rajzpályázat apropóján. Eltelt egy év, és a szakértői zsűri kiválasztotta immáron a harmadik évadához érkezett rajzverseny díjazottjait.

Kérem, Lóránt atya, meséljen a verseny tapasztalatairól!

Győry Andrea önkéntesünk vállalta magára a szervezés oroszlánrészét, illetve a stábon belül is hatékony összefogásra volt szükség, hogy a Rajzpályázat ismét sikeres legyen, illetve gördülékenyen sikerüljön összehangolni ezt a plusz feladatot a rádióban végzett napi munkával. Tesszük mindezt igazán szívesen, hiszen a gyermekek rajzai által olyan emberekhez, olyan közegekbe is eljutunk, ahol esetleg még nem hallottak a rádiónkról.

Öt kategóriában vártuk a pályaműveket: óvodás korosztály, alapiskola alsó, illetve felső tagozata, továbbá középiskola, valamint a speciális nevelési igényű tanulók képezték az ötödik kategóriát. Három témát határoztunk meg. Az elsőnek a „Kincsek karnyújtásnyira” címet adtuk, a második téma „Ábrahám, a hit atyja” – igyekeztünk együttműködni a Bibliaversennyel, ugyanis ebben az évben ott is Ábrahám a téma –, a harmadik témával pedig, az előző évhez hasonlóan, a magyar irodalom egyik kiemelkedő költőjére emlékezünk, születésének 250. évfordulója alkalmából: „Csokonai Vitéz Mihály művei gyermekszemmel”.

A több mint háromszázharminc beérkezett pályaműből – melyek mindegyike megtekinthető lesz február 9-től a Limes galériában – több mint hatvanat díjazott a zsűri, illetve kiemeltünk közülük tizenegy különdíjast. El kell mondjam, sok esetben csodálkoztam rá több rajzra, látva, mennyi munkát, odafigyelést áldoztak rá a gyerekek. (a III. Rajzpályázat díjazottjainak névsorát megtalálhatják a rádió honlapján: www.mariaradio.sk)

Tavaly decemberben tematikus napot tartott a Mária Rádió Mirjam, élőben jelentkeztek a stúdióból, várták a hallgatók telefonhívásait, hogy hozzászóljanak a műsorokhoz, elmondják véleményüket. Milyen tapasztalatokkal zárult ez a nap?

Folyamatosan törekszünk az élő, interaktív adások sugárzására, hiszen úgy van igazán értelme a munkánknak, ha a hallgatói család be tud kapcsolódni, ha hozzá tud szólni. Igyekszünk havonta egy-egy tematikus nappal jelentkezni olyan témában, mely kapcsolódik az adott hónaphoz vagy időszakhoz. December hatodikán, Mikulás napján tartottuk, köszönő, hálaadó napnak neveztük, az ötletet a zarándokhelyeken kihelyezett köszönő márványtáblácskák adták: szerettük volna a rádió hullámhosszán kifejezni köszönetünket a hallgatói családnak az évek óta belénk vetett megtisztelő bizalomért.

Természetesen lehetőséget biztosítottunk hallgatóinknak is, hogy betelefonáljanak és elmondják, miért hálásak a Szűzanyának: több esetben a családon belüli betegségből való felgyógyulást említették, vagy hálát adtak a sikeres vizsgákért és voltak, akik személyes tapasztalataikat is elmondták. Bár az alap gondolatunk az volt, hogy megköszönjük a hallgatói családnak, hogy érdeklődnek a munkánk iránt, hogy szívesen hallgatják a műsorainkat, hogy megköszönjük önkénteseink önzetlen munkáját, valamint a támogatóink segítségét. Megható volt, hogy több betelefonáló éppen a Szűzanya rádiójáért adott hálát.

Milyen volt az elmúlt év a rádióban? Születtek új műsorok?

A 2023-as évben több új műsort is elindítottunk. Egyik a „Korunk pásztorai”, melyben igyekszünk bemutatni a felvidéki magyar papokat. Ez egy beszélgetős műsor. Ha aktív a lelkipásztor, akkor a rádió hullámai segítségével akár új hallgatókat is nyerhet magának az atya, ha pedig már nyugdíjas papról van szó, akkor az életbölcsesség átadására helyezzük a hangsúlyt. Ez a műsorunk most debütált az adventi időszakban, nagyon pozitív visszajelzésekkel a hallgatói családunk felől.

„Láncszemek” címmel indítottunk egy másik új sorozatot is, melyben olyan felvidéki szervezeteket mutatunk be, melyek összhangban vannak a rádió profiljával: működésük célkeresztjében a magyarság, a kereszténység és a kultúra szerepel. Örömmel mutatjuk be azokat a szervezeteket és munkájukat, akik tevékenyen és hatékonyan tesznek a közösségért, szűkebb vagy tágabb környezetükért.

Nagyon jó visszajelzéseket kapunk a „Zenemorzsák” című kívánságműsorunk kapcsán. Eredetileg imaszándék fogadásként indult egy műsor, de többször megesett, hogy hallgatónk nem imát kért egy-egy családtagjáért, hanem a rádió éterén keresztül kifejezte iránta a jókívánságait. Ezért jutott eszünkbe, hogy külön adást szenteljünk ezeknek a jókívánságoknak, egy-egy zeneszámot is hozzájuk párosítva.

A régebbi, jól bevált műsoraink közül még kiemelném a „Felvidéki beszélgetés” címűt, itt olyan személyeket mutatunk be, akik már több mindent tettek az itteni közösségért. Az „Ispotály” című műsorunkban a testi-lelki egészség kerül előtérbe: orvosokat, ápolókat, pszichológusokat, pszichiátereket szólítunk meg, velük beszélgetünk. A „Családfa” a családi élettel, illetve önmagunk mélyebb megismerésével foglalkozik. Szintén vadonatúj kezdeményezés a „Férfiak rózsafüzére”. Kéthetente jelentkezik, és nagyon pozitívan csalódtam, mivel alkalmanként akár a tízet is meghaladja a férfiak száma, akik eljönnek és imádkoznak.

Van esetleg Lóránt atyának olyan műsorötlet a fejében, melyet szeretne a jövőben megvalósítani, mely foglalkoztatja, csak egyelőre még nem sikerült tető alá hozni?

Nagyon örülnék, ha sikerülne elindítanunk egy sorozatot, mely bemutatja a szlovákiai kegyhelyeket, elsősorban a magyarok lakta vidékeken, ahol magyar szentmisék, esetleg búcsújárások is vannak. A színhelyen beszélgetést rögzítenénk a helyi atyával, akár a kegyhely fenntartójával, helyiekkel, akik gyakran és szívesen járnak ki a kegyhelyre, visszaemlékeznének a régi idők búcsújárásaira, felvennénk akár olyan énekeket is, melyek sajátosságai annak a településnek.

Ha esetleg lenne valaki, aki a Remény hetilap hasábjain most olvassa ezt az interjút, s kedvet kapna hozzá, elhivatottságot érezne, hogy elkészítsen ilyen rádiós felvételeket, riportokat, és szívesen társulna a Mária Rádió Mirjam lelkes önkéntes csapatához, ne habozzon és keressen meg bennünket: alkossunk együtt új értékeket!

Kalmár Csaba

fotók: Pézman Zoltán