De majdnem, mert egy korabeli harckocsi viszont begördült a dunatőkési focipálya hátsó kapuján. Ott már a legszínesebb, legformásabb veterán járgányok sorakoztak. Csodálatosan kinéző és ugyanolyan műszaki állapotban lévő személyautók. Két- és háromkerekű motorbiciklik. Verolexek, amik valahol talán átmenetet képeznek az autó és a motor között. Voltak oldtimer tűzoltók, katonai járgányok. Már csak egy épp egy olyan kombájn hiányzott, ami Rákosi háta mögött arathatott. „Légen az is lesz!” – biztatott a Történelmi Járművel Klubjának tőkési csapata. De az még odébb van, a pillanatnak kell élni. A pillanat pedig a nagy hírű és nagy múltú Dunatőkési Majálisról szól.

„Gyermekkoromban hatalmas rendezvény volt a majális itt, a faluban. Lehet, csak a gyermeki lépték miatt tűnik úgy, de emlékeimben óriási a színpad, amit sokan, nagyon sokáig ácsoltak, építettek. Nemcsak a fellépők és programok sora volt színes és nagyon gazdag, hanem Komáromból buszokkal hozták a szovjet katonákat: szórakozni”

– meséli Csiba Mária, Dunatőkés polgármester asszonya, amikor összefutunk a falu egyik büszkeségénél, a Tőkési vízimalomnál. Ma már csak ipari műemlék, nem használják. 1920-ban épült, az utolsó lisztőrlés 1942-ben volt.

„Én már működés közben sajnos nem láttam, de a helyiektől sok történetet hallottam. Annak idején teljesen természetes volt, hogy ökrös szekerekkel hordták ide a búzát, gabonát. A férjem, Cséfalvay Mihály volt az utolsó gondnoka. Eleinte nem akarta elvállalni, de megszerettük a malmot. A gyermekeim, az unokáim itt nőttek fel, itt tanultak meg úszni, erdőt járni. A dédunokám bent lakik Dunaszerdahelyen, de nagyon szereti itt tölteni az időt, a malom neki is a szíve csücske”

– mondja Cséfalvay Klára asszony, aki beinvitált háza tornácára. A vízimalom tőszomszédságában lakik. Egy hét évvel ezelőtti újságcikkben egy pompás almafáról írt a szerkesztő, aki Klára asszonnyal beszélgetett. Az almafa ma már nincs meg, épp ebben az évben dőlt ki: termést már pár éve nem hozott. Szerencsére a malomra vigyáznak, nem hagyják sorsára, nem lesz az enyészeté.

Tíz éven át a község kezelte, sikerül támogatást nyerni a Norvég Alaptól, így megújult a tetőszerkezet, a belső padló, a kerék gépháza. Kívül-belül újravakolták, járdát és kerítést építettek. A kerékkel szemközt, a folyó – a Tőkési-ág – túloldalán egy cölöpökön álló, a vízbe benyúló mólót építettek. Vadregényes és kalandos: a deszkapalló meg-megsüllyed az ember léptei alatt.

Fehér, émelyítően illatos akácok állnak sorfalat a malomhoz vezető úton, közöttük egy Interreg pályázatnak hála, információs táblák. Bemutatják a falut, flóráját és faunáját és természetesen a vízimalmot. Balra a Búslaki Tangazdaságba fordul be épp egy tartályautó. Minden bizonnyal üres, érkezik, hogy feltöltsék a csarnokban finom biotejjel. Jobbra tőlem a Czajlik Ranch egyik hátsó kapuja. A természet csendjét és az én nyugalmam egy pillanatra megzavarja egy hangos horkanás. A kapu túloldalán hat-hét pompás ló legeli a dús, zöld füvet.

De szerencsés vagyok! – kiáltok fel önkéntelenül, és fotózni kezdem a nemes állatokat. Biztosan hozzá vannak már szokva, a ranch életéhez hozzátartoznak a lovas versenyek, melyek mindig vonzzák a fotográfusokat. Most mégsem kívánnak pózolni: lencsém csábítása fel sem ér a harsányan ropogó fűvel.

„Elvigyem?” – fékez mellettem a polgármester asszony az autójával. A falu kicsiny, de nagyon impozáns templomába igyekszik épp, ahol a szentmisén részt vesznek a helyi önkéntes tűzoltók is. Köszönettel visszautasítom az ajánlatát. Magamba akarom szívni a falut. Nincs minden nap majális!Ráadásul Dunatőkés nem nagy falu, igazából nincsenek itt távolságok. Az időjárás is kimondottan kedves a szabadtéri rendezvénynek.

Elsétálok az 1927-ben épült kápolna mellett – ez a falu legrégibb épülete. A templomban már tart a mise, kicsit körülnézek. Közvetlenül a temető mellett vagyunk, ami feltűnően rendezett, a fű gondosan kaszált. A templom tornáca mellett hatalmas gesztenyefa ad árnyékot, alatta két paddal. Jó érzés itt leülni, megpihenni, teleszínvi a tüdőm Tőkéssel.

A szentmise után felkerekedünk, oszlopba rendeződünk. Elöl egy-egy önkéntes tűzoltó viszi a saját és a község zászlaját. Átvonulunk Szent Flórián szobrához. A korábban elhunyt, ám a kötelékbe tartozó tűzoltók emlékére mécsest gyújtanak a fiatal önkéntes tűzoltók. Csiba Mária polgármester asszony Cséfalvay Péter al-parancsnokkal koszorúz.

A focipályán közben már nagy a nyüzsgés. A kellemes szellő repíti a májusfa színes szalagjait. A bejáratnál hosszú sora a játék- és édességárusoknak. Az illatok viszont a tőkési Duna-Glóbusz Vadász Klub sátrához csalogatnak: a pecsenyén és a kolbászon kívül őz- és vaddisznópörkölt a menü. Az árnyat adó sátrak alatt sörpadok: most még üresek, ám megtelnek majd a délutáni, esti koncertek során. A zöld ponyva azonban aktív jelenlétet mutat: alatta kézműveskedő gyermekek, arcfestő is tevékenykedik.

Már összerakta körhintáját a Magyarországról érkezett Valiczkó Szilveszter, a Bakonyi Népi Fa- és Ügyességi Játékok tulajdonosa. A körhintán faragott lovacskák vannak, nyergükbe mindig újabb gyerekek kérik fel magukat.

Hátul dübörögnek az oldtimerek motorjai, épp készülődnek a faluban való felvonulásra. Nemcsak díszkört tesznek, sokkal fennköltebb céljaik vannak. A Veterán Klub egykori alapítójának, vezetőinek sírjához lesz az út. Megkoszorúzzák Morvay László, Horváth István, Horváth Richárd sírját, a község elöljáróival közösen. Büszkék a múltjukra.

Focimeccs is van a majálison, mert a sport velejárója egy ilyen rendezvénynek, és drukkolni mindig jó. Mindkét kiállított csapatért izgul a falu: tőkésiek az öregfiúk s kihívóik, az ifjak is.

„A falunak már majd két évtizede nincs saját csapata, mert nem tudunk utánpótlást kiállítani. Nem véletlenül: az alapiskola Pozsonyeperjesen van, ők felszívják a sportos fiataljainkat. Viszont majáliskor és búcsúkor az itt lakó vagy innen származó focisták előveszik a régi mezeket, leporolják őket, és jönnek nagy örömmel. Olyan is volt már, hogy még csak terveztük a majális programját, máris kerestek, önszerveződtek, mondván, hogy foci mindenképp legyen, ők játszanak szívesen”

– érzékenyül el a polgármester asszony. A meccs előtt még megkoszorúzzák a két, túl hamar és tragikus hirtelenséggel elhunyt volt tőkési focista emléktábláját, majd kezdetét veszi a kétszer húszperces mérkőzés. A fiatalok között többen már-más csapatoknál játszanak, van köztük DAC-os is, jó formában vannak, edzettek: borítékolható hát a végeredmény. De az öregfiúk nem szeretik sem a borítékot, sem a papírformát: az első gólt ők könyvelhetik el. Csellel, fortéllyal és hatalmas lelkesedéssel szaggatja játékosuk rúgása az ifjú kapus hálóját.

A majális kiváló ételekkel, italokkal vonul fel, és természetesen nagyszerű programokkal. A délután a helyi ovisoké és Glamour zenekaré, az esti sztárvendégek pedig Varga Viktor és a Dupla Kávé zenekar.

fotó: a szerző