Dobos C. József, a nevével fémjelzett torta megteremtője, a 19. század végén, a kor korlátozott hűtési technikái között merész kísérletbe fogott. Az 1884-ben alkotott, majd 1885-ben bemutatott Dobostorta nem csupán egy sütemény volt; ez egy kulináris remekmű, melyet a pesti cukrászmester a korszak konvencióitól eltérve alkotott meg.

A 19. században az emeletes és díszes torták uralták a cukrászat világát. Dobos azonban egyszerű eleganciával különbözött, és a hagyományos krémek helyett olyan vajkrémet alkalmazott, melyet akkoriban még nem ismertek. A csokoládés vajkrém és a tészta masszája egyaránt Dobos saját meglepő találmánya volt. Az édes vajkrém véletlen kulináris felfedezésből született, amikor egy fiú só helyett véletlenül cukrot tett a vajba.

A Dobostorta nem csupán helyi sikert aratott, hanem egész Európát bejárta, és magával ragadta a kulináris világot. Dobos szándékosan titokban tartotta receptjét, és az édességet sózott jégen társzekerekkel szállították, megnehezítve a másolást. A cukrászok próbálták megfejteni a titkot, de sikertelenül. Csak 1906-ban, amikor visszavonult, adta át az eredeti receptet a Fővárosi Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestületnek, feltételként szabva, hogy bárki szabadon felhasználhatja azt.

A Dobostorta napjainkra világszerte ismert desszertté vált, és receptje több mint 100 változatban létezik. Magyarországon 2017-ben miniszteri rendelet rögzítette a híres torta összetételét és alakját, meghatározva, hogy a kör alakú torta öt Doboslapból és Doboskrémből áll, egyenlő vastagságú rétegekkel. A Dobostorta tetejét pedig az aranybarna karamellből készült Dobostető koronázza meg.

Dobos C. József tehát nem csupán cukrászmester volt, hanem egy úttörő, aki merész víziója által létrehozott egy olyan desszertet, amely nemzetközi hírnévre tett szert. Megalkotva egy örök klasszikust, amely a világ egyik legkedveltebb és időtálló süteménye is.

Fotó: fb, wikipédia