A mesterséges intelligencia (MI) az utóbbi időben egyre inkább az életünk szerves részévé vált, könnyítve mindennapjainkon. Nem kerülte el az orvostudományt sem, ahol úgy tűnik, alapjaiban formálja át az egészségügyi ellátás számos területét.

Különösen ígéretes a MI a diagnosztikában, vagyis a betegségek felismerésében és vizsgálatában. Ezt leginkább a képalkotó eljárásokban képesek kihasználni, például röntgen-, vagy MR-felvételeken. Egyes algoritmusok már ma is rendkívüli pontossággal képesek felismerni az elváltozásokat. Így képesek lehetnek később a radiológusok válláról jelentős terhet levenni. A genetikai elemzésekben is egyre gyakrabban alkalmazzák ezt a technológiát.

Személyre szabott terápiák kidolgozásában is remekel a MI, mivel képes nagy mennyiségű adatot elemezni, és ez alapján a legmegfelelőbb kezelési javaslatokat tenni.  Betaníthatóak lehetnek alapos kórelőzmény felvételére, így csökkenhet így az adminisztratív munka is. Emellett az orvosok képesek lehetnek gyorsabb, biztosabb döntéseket hozni.

Fontos megjegyezni, hogy a mesterséges intelligencia végső soron nem veheti át az orvosok szerepét. Mindig szükség lesz az emberi ellenőrzésre, de kétségtelen, hogy ezen technológiát használó orvosok munkáját megkönnyítheti a MI. Több etikai kérdést is felvet a MI jelenléte: hiba esetén kit okoljunk? A szoftver fejlesztőjét, az orvost, vagy a képalkotást végző asszisztenst? Ezek a dilemmák a jogszabályok átgondolását és újragondolását is szükségessé teszik.

Bárhogy is legyen, ezen technológia fejlődése megállíthatatlan halad előre, ám ettől nem kell megijedni. Hosszú távon hatékonyan támogathatja a nagy terhelés alatt álló egészségügyi dolgozókat, feltéve, hogy gondosan felügyelt technológiákat alkalmazunk.

fotó: Freepik