A gorgonzola az egyik leghíresebb olasz belsőpenészes sajt. Létezik krémesebb állagú, ennek az íze enyhébb, bár karakteres. A keményebb sajtok már jelentős érlelésen mentek keresztül, pikáns ízvilággal. Hogy mi történik, ha a lágy, krémes gorgonzolát apró, édes fagyi tölcsérbe kenjük? Ízorgia! Emlékeznek még a kilencvenes évek eleji sztárédességre, a pattogós cukorkára? Az ember ráöntötte a nyelvére, és milyen vagány volt, hogy apró robbanások mentek végbe a szájban. Nos, a gorgonzolás édes tölcsér nem pattogott. Az ember mégis úgy érezhette, detonáció történt a nyelvén, ami aztán rózsaszín ködbe burkolta nemcsak az ízlelőbimbóit, hanem az egész tudatát.

„Nézzetek fel! Ne oda! Jobbra! És mosolyt: fotóznak!”

– érkezett a tanárnő utasítása a kuktáihoz. A párkányi Összevont Magániskola képviseletében a három fős különítmény éppen füstölt csülköt kockázott. Mellettük egy jókora vajlingban hatalmas, feketébe hajló árnyalatú, mélylila babok fürdőztek a vízben. Sátruk mögött már vidám tűz pattogott a jókora bogrács alatt, beterítve a zsírján kisütött hagyma illatával a kis lugast.

„Csülkös bableves készül? Hogy állnak vele? Mikorra várható, hogy elkészül?”

– érdeklődött mellettem egy idősebb úriember. Olyannyira hajtotta az orra (vagy a korgó hasa?), hogy az egyik legjobb beállítású fotómat hiúsította meg célirányos közeledésével. A tanárnő kijavította: nem leves, hanem babgulyás. Érdeklődőjét pedig kiábrándította vagy felcsigázta: nézőpont kérdése. Mivel nem éppen közeli időpontot lőtt be, amikor már merni fogják az előkészített kóstolótányérokba a magyarok a Bud Spancer egyik kedves hüvelyesét.

Látványos és nem mindennapi gasztronómiai rendezvény zajlott május utolsó hétvégéjén a Duna-partján, Karva községben. A falu már felírta magát az értékőrző termelők, kézműves termékek és biogazdaságok térképére, mikor teljesen önszerveződve létrehozták a Mi piacunkat. Ez egy havonta megrendezett piac, ami azonban inkább egy vásárhoz hasonlít, ugyanis a primőr zöldségeken, gyümölcsökön kívül kiemelten sok a természet ajándékaiból készült háztáji termék.

Helyszínéül a Duna-part, illetve a gyönyörűen kiépített Duna-korzó szolgál, amely nemcsak a piacozásra vágyókat csábítja a szabadba, hanem turisták százait is, lévén közvetlenül mellette vezet a Komáromot Párkánnyal összekötni hivatott kerékpárút. A Degustorium nemzetközi gasztronómiai rendezvény ezt a két sikerszegmenst vette észre, és igyekezett ráépülni.

„Egy éve kezdte meg a tárgyalásokat a Sloow Food Presburg csapata Karva község önkormányzatával – külön kiemelve Duka Gábor polgármestert, valamint helyi gazdákkal, termelőkkel. Az együttműködés célja, hogy a legszélesebb körben felhívjuk a figyelmet a háztáji-, biotermelésre, az egészséges élelmiszerek előállítására. Mindezt természetesen a leglátványosabb, legizgalmasabb formában, amikor nemcsak tudásanyag kerül átadásra, hanem kulináris élményt is átélhet a látogató”

– hangoztatta Pavol Bottka, negyedik generációs gazdálkodó. Ő szintén karvai termelő, az ő fejéből pattant ki a Mi piacunk létrehozásának ötlete, mely immár tizedik alkalommal szerveződött meg.

„Jöjjön, kóstolja meg az igazi pozsonyi kiflit!”

„Mézes-bodzás vagy mézes-akácos szörpöt készítsek?”

„A kolbász mangalicából készült, de vannak szürkemarha termékeink is.”

„Ez itt a legújabb frissítő, ami egy superfoodnak minősített fűszernövényből, a sáfrányból, annak pontosabban a szirmából készült!”

„A tavalyi akácmézből kevés lett ugyan – az időjárás sokszor nem a barátja a termelőnek, ám amit a méhecskék begyűjtöttek, igazi elixír!”

„Mi egy nagyon kicsi pékség vagyunk, mindent a két kezünkkel készítünk. Igyekszünk formabontók lenni. Esetleg mit szólna a csokis kenyérhez? Meg fog lepődni: édes ízt nem érez majd!”

„Biztos vagyok benne, hogy a környék legszebb virágait, növényeit hoztuk ki. Amiatt gondolom így, mivel tőlünk rendel a széles régió, amit aztán kiültetnek utcákra, terekre, közparkokba.”

„Biotermelésből származó, teljes kiőrlésű, őshonos fajtájú búzák különböző lisztjei és lisztkeverékei elérhetőek.”

„Csokoládé. Poros vagy rögös formában. Peruból, Mexikóból.”

„Organikus boraink vannak. A szőlőtermesztésnek ez a fajtája kissé kiszámíthatatlanná teszi ugyan a végeredményt, de ha bioborokat kezd fogyasztani, érezni, tapasztalni fogja a különbséget. Ez tulajdonképpen az erjesztett természet.”

Kapkodtam a fejem, mert annyi kulináris információ áramlott felém, hogy már éhséget sem tudtam érezni, vagy vágyat a kóstolásra. Hát persze: mert mindent nem lehet! Az embernek mindig meg kell hoznia bizonyos döntéseket. Hogy A vagy B. Esetleg A, B és/vagy C.

Szívem szerint beráncigáltam volna az egyik kerek asztalkát a hársfák adta hüssbe (ugyanis pompás kora nyári időjárás volt, tűző napon akár júliusinak érződő meleggel), és fogadtam volna a kóstolásra szánt mindent. Mindent is. De nem lehet, mert akkor a hatodik fogás után már elveszítettem volna az első élvezeti emlékét. Maradt inkább a hangulat magamba szívása.

A Slow Food egy globális mozgalom, amely a kisbirtokos gazdálkodók és kézműves élelmiszer-termelők megsegítésére jött létre. Saját szemléletével és helyi egyesületeken keresztül igyekszik megőrizni és megvédeni a kulturális örökséget, a hagyományokat és a biodiverzitást. Küldetésük az, hogy a jó ételek örömét összekapcsolják a helyi közösségek valamint a környezet iránti felelősséggel. Saját tevékenységükön keresztül összekötik a kézműves élelmiszer-termelőket azokkal, akiknek fontos, hogy mit esznek, és hajlandóak tisztességesen megbecsülni a minőséget.

A Degustorium 2024 rendezvényen a szemet, orrot és ízlelőbimbókat kényeztető portékák mustráján kívül voltak előadások, workshopok. Természetesen megjelentek sztárséfek is, akik a közönség figyelő tekintete kereszttüzében alkottak mennyei étkeket. Volt kézműves gyermeksarok, találkozási és barátkozási lehetőségek is.

fotó: a szerző