Örömcsoport könyvmolyoknak és az olvasás szerelmeseinek

Olyan világot és kort élünk, amikor szinte hatványozottan igaz a mondás, miszerint még a pofon sincs ingyen. Egy teljesen hétköznapi kedvességgel, a dicsérő vagy elismerő szóval is fukarkodik a társadalom, sőt: már-már gyanús, ha valami mégis kiesik a rostán, és beárazatlan marad. És akkor egyszer csak felbukkan egy dunaszerdahelyi fiatal család: Molnár Kantner Éva és férje, Molnár Péter, és infláció ide, nyereségvágy oda, ingyen és bérmentve kezdenek osztogatni csodás könyveket az olvasás szerelmeseinek.

Tudom, hosszú a bevezető, és aránytalanul rövid lesz a hozzá csatolt kérdés: miért?

Éva: A könyvek szeretete mindkettőnk életének meghatározó része. Még olvasni sem tudtam, mikor édesanyám elvitt a könyvtárba, és a sorsom ott megpecsételődött. A könyvek illata, az a könyvmennyiség, amit ott láttam, magával ragadott. Nem tudnám elképzelni az otthonunkat könyvek nélkül.

Péter: Az én könyvszeretetem is gyermekkorban gyökeredzik: a könyvtár és a boltok könyvekkel megpakolt polcai mindig is csodálattal töltöttek el, ám az igazi olvasási vágy az alapiskola utolsó évfolyamaiban ébredt fel bennem.

Ez a fokú könyvszeretet vezetett ahhoz, hogy másoknak is örömet szerezzünk velük, mert tapasztalatunk, hogy igenis igény van a könyvekre. Évekkel ezelőtt hátrányos helyzetű gyermekeknek gyűjtöttünk mesekönyveket. Sok esetben az emberek nem tudják hová tenni a könyveiket, nincs elég hely a tárolásukra, így kerülnek először a pincébe, aztán a kuka mellé. Ezt szeretnénk megelőzni, ezért kezdtük el ezt a tevékenységet, hogy az értéket képviselő könyvek ne kerüljenek méltatlanul a szemétbe. A hozzánk eljuttatott könyveknek örömmel keresünk új otthont. Természetesen ingyen adjuk őket, hiszen mi is ingyen kaptuk. A fizetség számunkra az, ha látjuk az emberek örömét, mikor egy-egy régóta vágyott, már talán boltokban sem fellelhető könyvhöz jutnak. Nem számoltam, mennyi könyvnek lett új otthona, de úgy saccolom, közel járunk a 2000 darabhoz.

A facebookon csoportot is létrehozott. Hány tagja van, érkeznek-e visszajelzések?

1 éve indult ez a közösség, hamarosan elérjük a 750-es taglétszámot.  Legtöbben a dunaszerdahelyi, galántai, komáromi járásból, de vannak tagjaink Párkányból, Helembáról. A visszajelzések pozitívak, úgy érzem, hálásak az emberek a könyvekért és örülnek ennek a lehetőségnek.

Kicsit böngésztem a facebook profiljában, és azt láttam, hogy Molnár Kartner Éva óvodákba jár gyermekfoglalkozásokat tartani. Kérem, meséljen kicsit magáról, hogy kerekebb képet kapjon az olvasó, ne csak „a hölgy legyen, aki ingyen adja a könyveket”!

Két gyermek édesanyja vagyok. A család a legfontosabb az életemben, minden más csak ezután jön. Mindig is édesanya szerettem volna lenni, és hála Istennek, ez megadatott. Nyitrán szereztem diplomát magyar nyelv és irodalom-pszichológia szakon, majd 2019-ben szintén ugyanitt, a pedagógia doktora címet. A dunaszerdahelyi Csallóközi könyvtárban dolgozom. Jelenleg anyasági szabadságon vagyok a kisfiunkkal. Az évek során tanultam meseterápiát, rajzelemzést, jelenleg is tanulok. A Pompás Napok magyarországi kezdeményezésnek vagyok a tagja. Életem a mesélés, a mesékkel való segítő munka, valamint természetesen a gyerekek körül forog. Szeretem a munkám, szeretek mesélni, és hálás vagyok, hogy megtaláltam a hivatásom. Szívesen tanulok, fejlesztem magam.

Új kezdeményezés, hogy különböző települések közterületein elhelyezett könyvszekrények tartalmát is feltöltik. Hány településen voltak már? Körülbelül hány könyvnek adtak már új otthon, mióta elindították eme projektet?

A könyves házikók, szekrények feltöltését tavaly ősszel kezdtük, első körben itthon, Dunaszerdahelyen, továbbá Hidaskürtön, Alistálban és Nagymegyeren jártunk, de lehetséges, mire ez az interjú megjelenik, még több helyszínt tudhatunk magunk mögött.

Van egy kedves ismerősöm, aki second hand boltot üzemeltet. Ő mesélte egyszer, hogy lehetséges, inkább más témájú üzletet kéne vinnie, mert amikor megérkezik az új árú, kirakodás és beárazás közben óhatatlanul beleszeret egy-két-tíz-ötven darabba, amit megvásárol saját magának, mert az első látásra szerelmet az ember nem hagyhatja ki. Előfordul ilyen a Molnár családban is a dobozok bontogatása, a könyvek fotózása közben?

Igen, előfordul, hogy mi is találunk kedvünkre való könyvet, ami esetleg még nincs meg itthon. Elég nagy könyvállománnyal rendelkezünk a férjemmel, 2000 darabot biztosan meghaladja a közös itthoni könyvtárunk. A felajánlott könyvek átnézése mindig nagy izgalom. Ezt bizonyára mindenki érti, aki a könyvek szerelmese.

Kedvenc íróik, könyveik? Ezen kérdés vonatkozik a gyermekeik kedvelt műveire is.

Éva: Egyik kedvencem Szabó Magda, szeretem még Backmann könyveit is és mindent, ami lélektani jellegű.

Péter: Én legfőképp a pszichológiai, filozófiai és menedzsment témájú könyveket kedvelem – szakirodalomtól a könnyedebb olvasmányokig bezárólag. Mostanság Irvin D. Yalom vált a legkedveltebb szerzőmmé.

A mese nálunk kihagyhatatlan. A gyerekek könyvek között nőnek fel. A kislányunk, Dorina, 2 évesen már mesélt, Bálint pedig 19 hónapos, és naponta több alkalommal hozza nekünk a könyvet, hogy meséljünk. Nálunk nincs tévé, könyvek vannak. Dorina Bori rajongó. Szereti Boribont, illetve egészen kis korától kezdve a Scolar könyvekért rajong. Bálintnak szintén a Scolar kiadó könyvei a kedvencei, de igazából bármilyen történetet hall, örömmel hallgatja.

Fotó: az „Adjunk út otthont a könyveknek” Facebook-csoport archívuma #adjunkújotthontakönyveknek