Nemrég írtam egy cikket arról, melyik zenei stílushoz milyen ital nálam a nyerő. Az teljesen világos volt, már a legelején, hogy finom jazz muzsikához jóféle bor dukál nálam. Elsősorban a fehéret szeretem, mindenképpen szárazat, és nagy rajongója vagyok az olaszrizlingnek, a rajnainak meg a sauvignonnak. Aztán arról is írtam, hogy egy vadulós rock bulihoz viszont egyértelműen a sör passzol – koncert esetén szigorúan műanyag pohárban, fogínyt fájdítóan jéghidegen. Volt azonban egy kakukktojás is, amikor már-már összevesztem saját magammal: néptáncházak alkalmával fej-fej mellett nyomult a fröccs és a folyékony kenyér is. És azt hittem, én már mindent láttam, mindenféle zene+ital párosítást kipróbáltam. Ekkor azonban felkínált nekem az alistáli Flamingo legénysége-leánysága egy tál pompás babgulyást hárfapengetéssel.

Júlia Petkaničová még csak huszonkét éves, de jelentős nevet szerzett magának a hazai komoly- és klasszikus zene világában. Nem mindennapi hangszere: a formás ívű, pazar hangok előcsalogatására alkalmas hárfa magában is vonzza a tekinteteket, hát még amikor Júlia finom ujjai végigjárják a húrokat. Bevallom, nem kis meglepetést okozott számomra éppen ennek a hanszernek a megjelenése, mert bár az alistáli Flamingo igazán kitűnő bár és étterem, sokkal inkább tudtam volna elképzelni ott népzenei bandát vagy akár flamenco gitárt.

A Šoltis Ľubomír és Šoltis Máté Gabriella által vezetett Flamingo bár gyakran kedveskedik vendégeinek különlegességekkel. Hagyomány már, hogy jóféle bográcsétel is készül. A hárfa éjszakáján ez nem a korábban már megszokott birkapörkölt volt, ami miatt sokan visszatérő vendégekké váltak náluk, hanem most kivételesen babgulyás készült, a helybéli Csölle Alexander, azaz Gömbi jóvoltából.

Én pedig immáron kipipálhatok még egy zenei stílust, ötvözve egy gasztronómiai remekkel. Nálam ehhez is sör csúszott, de még milyen aktívan!

fotó: Bott Noémi