A traumatikus emlékek mély sebei lenyomatot hagynak lelkünkben. Tudatalattinkban szunnyadnak, mint a vulkán, amely kitörni készül, s ha ez megtörténik ott kő kövön nem marad. Így van ez az elfojtott traumatikus érzelmekkel, emlékekkel, amelyek fájdalmas hatással lehetnek abban a pillanatban életünkre. Spirituális szemszögből tekintve ezek a tapasztalatok, emlékek bár fájdalmasok, mégis esélyt adnak belső fejlődésünkre, mely által erősebbé válhatunk. A spirituális út során felismerhetjük, hogy a sebek, amelyeket hordozunk, nem határoznak meg minket, hanem inkább eszközök lehetnek a belső erőnk és bölcsességünk kibontakoztatásában. Az elfogadás, a megbocsátás és a szeretet kulcsfontosságú elemei ennek a gyógyulási folyamatnak. Amikor a traumatikus emlékeket spirituális perspektívából nézzük, megláthatjuk bennük az átalakulás lehetőségét. Ahogy a pillangó is csak a sötét bábból való kilépés után tud repülni, úgy mi is megtalálhatjuk a lelki szabadságot és a békét, ha bátran szembenézünk múltunk sötét részeivel, és hagyjuk, hogy a fény átalakítsa őket.