Szíriában született, pogányként. Harminc esztendős korában vette fel a hitet, attól fogva kiváló hitvédőként működött Ázsiában és Rómában. Életéről saját írásaiban, a Hitvédelemben és a Dialógusban is közöl adatokat. Ezek azonban sokszor romantizáltak, kissé költőiesek. Családja a Flavia Neapolis nevű városban élt, melynek lakói jelentős része körülmetéletlen, azaz nem zsidó – ebben az időben még nem is keresztény – volt.

Filozófiai képzésben részesült. Saját feljegyzései szerint dolga volt a sztoikusokkal, peripatetikusokkal, pitagóreusokkal és Platón követőivel is. Feltételezhető azonban, hogy mindez csupán írói túlzás, mellyel azt akarta kifejezni, hogy megismerkedett a pogány bölcselet gyengeségeivel, melyek felett a kereszténység uralkodik. Munkája mindenesetre sztoikus és platonikus jegyeket mutat.

A legenda szerint, egy alkalommal magányosan sétált a tenger partján, amikor egy rejtélyes öregemberrel találkozott. Szóba elegyedtek, és filozófiai fejtegetéseik során megállapították, hogy a lélek önmagától nem ismerheti fel Isten létét, arra a Szentlélek által ihletett próféták tanúságára van szükség.

A „Hitvédelem” című munkájában visszaemlékezik arra, hogy platónistaként is jelentős benyomást tettek rá a keresztények, akik a legkeményebb vádak ellenére is ragaszkodtak az igazságukhoz (akár életük árán is). Elsőként a hívek erkölcsi ereje győzte meg azok igazságáról. Megtérésére körülbelül 130 körül került sor. „Dialógusában” Tryphonnal, a neves zsidó tanítóval beszélget, feltételezhetően Efezusban. Valószínű, hogy a szerző által leírt jelenetek és körülmények nem felelnek meg teljesen a valóságnak, ám az egészen bizonyos, hogy Jusztinusz többször is megfordult a városban.

Rómában két alkalommal járt, ahol „Timóteus fürdője mellett, egy Márton nevű ember házában lakott.” A fővárosban szenvedte el vértanúságát néhány tanítványával egyetemben. A végzetes ítéletet Rusticus prefektus mondta ki 165-ben, hat társával: név szerint Charitonnal, Charitoval, Evelposztosszal, Paeonnal, Hierax-szal és Liberianosszal. A periratok szerint lehetőséget kaptak rá, hogy a pogány isteneknek áldozva megőrizzék életüket, de ők Krisztusért a halált választották.

Jusztinusz saját feljegyzései szerint több írásnak is a gazdája. Cáfolta a kor eretnekségeit, hitvédelmi tanulmányt készített többek közt Marcus Aurelius számára, az Isteni Királyságról, a lélekről, és vitázott a görögökkel és a zsidókkal egyaránt.

Műveiben több pogány gondolkodótól is idéz: Homérosztól, Euripidésztől, Xenofóntól, Menandertől és Platóntól. Utódai szerint nem volt különösebben kiemelkedő lángelme, inkább csak elégségesen művelt. Túl sok filozófiai rendszerből merít, és hajlamos elsősorban Platón tanításait párhuzamba állítani a kereszténységgel.

Fotó: Pixabay