Kis-Ázsiában született és valószínűleg a mai Lyon területén halt meg. Nyugaton június 28-án ünnepeljük. Lyon püspöke volt, a második század legjelentősebb keresztény teológusa és hitvédője. A 180 körül írt „Eretnekségek ellen” című munkája elsősorban a gnoszticizmus ellen készült. Elsősorban az Egyház által kijelölt kanonikus írásokat, a hitvallást és a püspöki tekintélyt vette védelmébe.
Görög családban látta meg a napvilágot. Írásaiban megemlít egy-egy személyes emléket – többek között azt, hogy még személyesen találkozott Szent Polikárppal, aki az utolsó kapocs volt Krisztus közvetlen tanítványaihoz. Lyon (Lungdunum) városának püspökévé 177-ben választották, Pothinusz főpap vértanúságát követve. Euszebiosz szerint ezt megelőzően Galliában volt misszionárius.
Az akkori adatok szerint Kis-Ázsia és Franciaország közt aktív kulturális mozgás folyt. János apostol Efezusban élt, már aggként, amikor Polikárp fiatalember volt. Jézus és Iréneusz között tehát három generáció létezett.
Iréneusz idejében az Egyház terjedt, ugyanakkor a belső feszültségek is egyre nőttek. Sok esetben éppen ő közvetített a vitázó felek közt. A nyugati és keleti egyház közt például továbbra is fennállt az ellentét a húsvét ünneplését illetően. Iréneusz úgy vélte, az ilyen jellegű ellentétek nem bontják meg az Egyház teológiai egységét.
Kiemelkedő konfliktusa Marcionnal, a római gnosztikusok vezetőjével volt. Ez gyors népszerűségre tett szert a fővárosban. Mivel többek között az ő munkásságának is köszönhetően, az irányzat elkopott, annak fő tanait főként Iréneusz írásaiból ismerjük, aki előbb ismeretette ellenségeinek hittételeit. A 20. században Nag Hammadiban felfedezett gnosztikus könyvtárban leírtak megegyeznek azzal, amit Iréneusz elítélendőnek tartott.
Munkássága öt könyvből áll, melyek összesített címe „Adversus haereses”, vagyis az Eretnekek ellen. Ez azonban csak latin fordításban maradt fenn, míg egy másik írása, melyet feltételezhetően a keresztelendőknek írt, csupán örményül olvasható.
Iréneusz kiállt az Ószövetség mellett, melyet a gnosztikusok elvetettek, mint a „harag istenének” üzenetét. Ebben az időben még csak alakulóban volt a két Testamentum viszonya – ezért is volt fontos tisztázni, az Egyház milyen iratokat fogad el hitelesnek, kánoninak.
Iréneusznak, illetve az ortodox-gnosztikus ellentétnek köszönhető a mai napig használt katolikus hitvallás. Mivel a gnosztikusok tagadták, hogy az Ószövetség Istene teremtette a világot, ezért az egyházatyák fontosnak tartották, hogy a „Hiszekegy” tartalmazza a teremtésbe vetett hitet. Ekkor erősödött meg a püspökök tekintélye, hiszen a gnosztikusok azt vallották, saját szóbeli hagyományuk van Krisztus üzenetével kapcsolatban. Ekkor az ismert keresztény közösségek vezetői olyan püspökök voltak, kiknek eredete kétséget kizáróan az apostolokig vezetett vissza, Iréneusz véleményüket kizárólagosnak tartotta.
Fotó: Wikipédia