Ő az első pápa Pétert követően, akiről konkrét tényeket ismerünk. Első az apostoli atyák közül. Ünnepe november 23-ára esik, megmaradt hiteles írása a korinthusiakhoz írt levél – és más neki tulajdonított munka. Az egyházfők listájában, megegyezés szerint a negyedik. Ennek megállapítása azonban nem egyértelmű, hiszen számos életrajzíró más és más tudást vél birtokolni a szentről. Egyesek Péter és Pál kortársának tartják. Bizonyos beszámolók szerint, Szent Péter szentelte pappá, de püspöki címét visszautasította – csupán jóval később élt vele.
Origenész véleménye szerint Kelemen, Szent Pál munkatársa volt. Az elmúlt századokban az a hiedelem járta, hogy a pápa személye megegyezik Flavius Clemens konzullal, akit unokatestvére, Domitianus császár öletett meg. Valószínűbb azonban, hogy zsidó családból származott, aki Trajánusz idejében működött. Az bizonyos, hogy már Nero idejében éltek keresztények a császár környezetében. Számtalan spekuláció látott világot azzal kapcsolatban is, hogy a császárok rokonságában keresendő az eredete.
A negyedik században látott világot a vértanúság története, mely szerint Kelemen négyszázhuszonhárom személyt térített meg az uralkodó környezetéből, ezért Trajánusz a Krím-félszigetre száműzte. Itt egyetlen csodával kétezren jelentkeztek a keresztségre és hetvenöt templomot építettek. Ennek hatására az uralkodó horgonyt erősített Kelemen lábára és a tengerbe vetette. 868-ban Szent Cirill egy domb felásatása után csontokat és egy vasmacskát talált, melyet neki tulajdonított. A tiszteletére épített bazilika a Colosseum és a Laterán között található, ír domonkosok gondozásában.
Szent Kelemen pápának több, valójában tévesen ítélt dokumentumot tulajdonítanak. Többek közt a korinthusiakhoz írt második levelet, a „Szüzekhez írt levelet”, melyet egy amszterdami kéziratban fedeztek fel a 15. században, a hamis Izidor-féle dekrétumokat és az „Apostoli Alkotmányt”.
Kelemen valódi levele a korinthusi keresztények közti szakadást kívánta megoldani. Ezt Rómából küldték, mely késedelmét a helyi közösség nehézségeivel magyarázza. A korinthusi egyház korábban az alázat, szolidaritás és engedelmesség példája volt. Ekkor azonban már a szakadás határán volt, mert egyes vezetői irigységet éreztek egymás iránt. Kelemen bűnbánatra szólítja fel őket. Egy különös fordulattal a feltámadásról értekezik, mely szerinte a természetben mindenütt látható. Utal a főnixre, mely minden ötszáz esztendőben elhamvad és újraszületi, hogy hamujából utódai szülessenek. Felszólítja híveit a gonosz elhagyására és Istenhez való tiszta lelkű közeledésre.
Hirdeti a rendet az angyali és emberi világban egyaránt. Mivel az Úr előre látta az ember gyarlóságát, püspököket és papságot rendelt a hívek fölé. Krisztus testét adta értünk, és lelkünk üdvösségéért, hogy a kiválasztottak száma megmaradjon, és ne csökkenjen. Egy eucharisztikus ima után a Szentírást ismerőkhöz fordul, hogy ismerjék fel a példákat, melyekre utalt. Megígérte, hogy két hiteles és tekintélyes küldöttet küld a feszültségek feloldására: Claudius Ephebusztés Valeriusz Bitot, akiknek visszatérését türelmetlenül várja, s a jó híreket, melyeket minden bizonnyal hozni fognak.
Hangvétele nem bonyolult, de őszinte. Helyes görögséggel fogalmazta, de nem klasszikus stílusban. Sokat idézi az Ószövetséget, Krisztust nem az evangéliumok szerint, hanem mondásainak gyűjteménye alapján idézi. Ismeri Szent Pál leveleit, ő maga tekintéllyel és bizonyos hatalom tudatában szól.
Elmélkedéseiben vissza-vissza tér a Szentháromságra, melynek létezésesét már az Ószövetségben is felfedezni véli. Hasonlóképpen vallja, hogy már Izajás próféta is tudatában van annak, hogy Krisztust az Atya küldi, az apostolokat pedig Krisztus – így a püspöki és papi hatalom már kezdetektől nyilvánvaló.
A korinthusiakhoz írt levél nem beszél a közösség püspökéről, csupán vezetőkről. Feltételezhető, hogy az üzenetet követően állított főpapokat a helyi keresztények élére.
Beszél Szent Péter és Szent Pál bőséges szenvedéséről, melyet mások rosszindulata, irigysége okozott. Dicséri türelmüket és a halállal szembenéző bátorságukat. Mindezt feltételezhetően azért, mert mindketten Rómában végezték földi útjukat – ezzel is megerősítvén az „Urbs” elsőbbségét. Ugyanígy felidézi a Néró idejében mártíromságot szenvedők sokaságának sorsát – mindezt párhuzamba állítva az ő idejében kezdődő Domitianus féle üldöztetést.
Fotó: pixabay