Hierapolisz püspökét Szent Iréniusz apostoli atyának, János hallgatójának nevezte. Tudomásunk szerint öt könyvet írt, de ezekből csupán töredékek maradtak fenn. A legtöbbet az Euzébiosz által megőrzött bevezetőből tudunk meg. Ebben arra hivatkozik, hogy mindent, amit papírra vetett nem sok szóból, hanem az igaz hitből szűrte le. Azon presbiterek tanúságát követte, akik az apostolok szavait saját fülükkel hallották.

Feltehetően, elsősorban Krisztus mondásait és szavait kommentálta, nem a tetteit. Ezek forrásai a már említett presbiterek és azok követői voltak, akik Hierapoliszban meglátogatták. Közülük egyesek még Jézus személyére is emlékeztek, nem csupán a különböző apostolok kíséretéhez tartoztak. Nyilvánvaló azonban, hogy a közvetlen tanúk már nagyon kevesen lehettek, s a Krisztushoz legközelebb állók tanítványai is már javarészt továbbadták tudásukat másoknak.

Ezért Papiasz kritikusai megkülönböztetik az apostoli mondásokat, és azokat a dolgokat, melyeket a presbiterek és apostol-utódoktól hallott. Sajnos, az utókor számára – különösen Papiasz munkájának hiányában – nem mindig világos, hogy a szerző éppen kire utal a két forráscsoport közül, ezért sorai sokszor félreértésekre adnak okot.

Korának érdekessége, hogy a négy evangélium éppen csak elkészült, az Újszövetség könyvei javában formálódtak. Ő maga még alig foglalkozik Pál apostollal. Néhány kijelentése ma valóban érdekesnek hat. Az Úr koráról, halálakor például első olvasatra azt írja: ötven körül volt. Értelmezői azonban így javítják: javakorabeli lehetett (harminc-negyven között).

Papiasz életéről nem tudunk szinte semmit. Születésének és elhalálozásának idejét is csupán más történelmi eseményekhez viszonyítva tudjuk – nagyon pontatlanul – körülírni.

Fotó: Wikipédia