Halála után szentté avatták. A negyedik században működött, Perzsiában. A keresztény doktrínát magyarázta, és annak gyakorlását. Összesített munkáit „Demonstrációknak” hívják. Szigorú cölibátusban és aszkézisben élt. A hagyomány püspöknek tartja, valamint a Mar Matti nevű monasztérium vezetőjének, mely a mai Moszul mellett volt található. A Római Birodalom keleti határain kívül eső kereszténység küzdelmeinek tanúja volt. Feltehetőleg pogány családból származott, bár ez csupán feltételezés – igaz, megemlíti, hogy a keresztségben a Jakab nevet kapta. Ezért később össze is keverték egy Jakab nevű püspökkel, aki Niszibisz főpapjaként volt ismeretes.

Konstantinnak köszönhetően, Róma kereszténnyé vált. Afrahát azonban a perzsa II. Shapur király alattvalója volt, aki attól tartott, hogy országa keresztényei titokban a nyugathoz pártoltak, üldözni kezdte Krisztus híveit. Erre utalnak Afrahát írásai is, amelyekben aggodalmát fejezi ki követőinek sorsa iránt.

A „Demonstrációk” más néven „Homíliák” néven is ismert volt. Huszonhárom volt ezekből, s mindegyik a hit egy-egy jelenségével foglalkozott, illetve azok pasztorális magyarázatával. Poétikus ritmussal írt. Mind a perzsa ABC soron következő betűjével kezdődött. Ezekből huszonkettő volt.

A művet nem egy időben végezte be, hanem három jellegzetes időszakban dolgozott rajta. Az első rész tíz munkát tartalmaz, és megelőzi a shapur-féle üldözést. A tizenegyedik és huszonkettedik mű 344 körül készült, mely az elnyomatás hatására a végső időkkel foglalkozik. Négy a judaizmus ügyére tér ki. Ennek minden bizonnyal az volt az oka, hogy a perzsa egyházban volt egy szellemi áramlat, mely a judaizmus, illetve a zsidó szokások egy részéhez való visszatérést szorgalmazta. Ilyen volt többek közt a szombat és a körülmetélés. Az utolsó fejezet jóval később készült, valószínűleg a szerző életének alkonyán. Ez a Krisztus által megvalósuló messiási küldetést elemzi, szemben Ádám vétkével.

Stílusa emlékeztet a babiloni rabbinikus munkákra, különösen, ami a bibliai tartalmak magyarázatát illeti. Kitér a Róma és Perzsia közötti konfliktusra, ám ezt Dániel könyvének szimbólumai mögé rejti. A „Demonstrációkat” hamarosan több nyelvre is lefordították. Az örmény verzió tévedésből niszibiszi Jakab név alatt adatott ki. Grúzul és arabul is megjelentek részletei, de utóbbi ismét rossz szerzőt tüntet fel.

Afrahát a szír egyház arianizmus előtti állapotából indul ki. A hit alapjaival kezdi, erre építi fel a krisztusi dogmákat, és a keresztények kötelességét. Témai közt megtalálhatók a hit, szeretet, böjt, imádság és a háborúk jellege is. A zsidósággal szemben védelmébe veszi Krisztust, mint Isten fiát, a szűzen szülést, valamint a megváltói tevékenység mibenlétét is. Nyelvezete viszonylag egyszerű, érthető és visszafogott.