Ma korán keltem. Nem hajnalban, de majdnem. Elgondolkoztam hát a hajnal spirituális szimbolikáján. Ugyanis a hajnal nem csupán a napfelkeltét jelenti, hanem sokkal többet: egy új kezdetet, a remény és a megújulás jelképét hordozza magában. Spirituális szempontból a hajnal az átalakulás és a spirituális megvilágosodás ideje. Ahogy az éjszaka sötét leple feloszlik és a nap első sugarai megérintik a föld peremét, úgy ébredezünk mi is a lehetőségek új perspektíváiban.

A hajnal tehát a belső ébredés metaforája is lehet. Ahogy a világosság először árasztja el a sötétséget, úgy kereshetjük a belső világosságot, fényt és békét a lelkünkben.

Az alvásból ébredés, az új nap köszöntése új lendülettel, energiákkal tölti fel a lelket. Ezért a hajnal ideális időpont lehet az új tervek megfogalmazására és a céljaink felé vezető út újraértékelésére. A hajnali csend és nyugalom lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebben megértsük önmagunkat.

A hajnal a megújulás és az újjászületés szimbóluma is.

Ki korán kel, aranyat lel. Önmagában.