Annak ellenére, hogy a középkorban a közéletet is teljesen a keresztény szellemiség hatotta át, szinte természetesnek számított, hogy az uralkodó réteg férfiemberei nem maradtak meg kizárólag hitvestársuknál. Az asszonyok ebből nem csináltak nagy gondot, a törvény is elnéző volt, kizárólag abban volt szigorú, hogy házasságon kívül született gyermek nem lehetett törvényes örökös (ahogy ezt Corvin János esetében is látjuk). Mai történetünk egy kevésbé ismert uralkodóról szól, I. András királyról (1015-1060), akinek a krónikák szerint egy Marót faluban lakó nemesasszonytól lett egy György nevű fia, annak ellenére, hogy törvényes feleségével, Anasztázia királynéval közösen több gyermekük is született. György feleségének neve nem ismert, egy Móric nevű fiáról azonban már beszélnek az írások. Abban az időben Magyarországon talált menedéket Edgár angol királyi herceg, aki 1067 körül visszatért hazájába, és vitte magával András király fiát is.  Skóciában Móric birtokot és nemességet kapott és hozzá főúri feleséget. Az ő kései utóduk lett anyai ágon I. Jakab skót király (1394-1437). Így, ha igaz a krónikás szava, legalább egy Árpád- ivadék biztosan ült Skócia trónján.

Fotó: wikipédia