A megbánás olykor árnyékot vet múltunkra, hiszen megpiszkálhatja a bűntudatunkat. Ilyenkor még az érzésre is fáj gondolni. Fáj, hogy bántottunk valakit, fáj, hogy átérezzük a helyzetét, de talán ez a fájdalom emlékeztet minket a jövőben arra, hogy többet ne követhessük el. Ez az élethelyzet valójában lehetőséget ad a belső átalakulásra és a megbocsátásra. Amikor elismerjük hibáinkat és tanulunk belőlük, lelkünk tisztábbá válik. Ne hordozzuk teherként a múlt esetleges ballépéseit, tetteit, hanem engedjük el és hagyjuk, hogy a megbánás által vezetett belső út megerősítsen minket. Engedjük meg magunknak az újrakezdést. Legyünk hálásak azokért az élettapasztalatokért, amelyek segítenek minket a fejlődésben és a bölcseletben. A megbánás nem a hibáink megtagadása és elfelejtése, hanem az út, amelyen keresztül megtapasztaljuk a személyiségünket és többé válhatunk.