Valahol azt olvastam, hogy az András-napi vásár az ősz legjobban várt programja Komáromban. Tény, hogy ekkora volumenű tematikus csődület csak egyszer van az évben. Tény, hogy kiválóan eltalált az időpont, mert még nem kell megfagyni, de már jólesik a forralt bor. Tény, hogy egyre több a kézműves terméket, értékes árut kínáló, szemben a búcsús bóvlival. És tény, hogy felrázza, állandó impulzusok között tartja a várost.

Hát persze, hogy volt libamáj – aranyáron! De! Ahogyan már fentebb is felidéztem: András-napi vásár csak egyszer van egy évben, ha az ember minden nap félretesz csak 10 centet, parádés lakomában lehet része! Na, és hát a sült kolbász mégiscsak olcsóbb volt. Jó, persze, nem is lehet egy lapon említeni a liba nemesét meg a disznó roppanósát, de, ahogy messziről jött ember azt mond, amit akar, úgy az éhes ember is rögtön rávágja a kóbira, hogy „akarom”! 3,70 volt tíz dekája, ami ugyan kimereszti az ember szemét, de – ismétlés a tudás anyja: egyszer van egy évben András-napi vásár!

Szerencsére a kolbászosok nem csak tíz dekás darabokkal készültek, sőt! Ha összefontuk volna a kínálatot, a város sátrai előtt bizony kolbászból lett volna a kerítés! Összefonódás híján maradt a remek hangulat: Ruman Patrik, a KomVak igazgatója gondoskodott róla, minden arra tévedőt szívesen invitálva interaktív játékaik, bemutatóik felé. A Komáromi Vízművek eleve mindig jelen van már különféle rendezvényeken. Elég csak a nyárra gondolnunk, amikor remek vizes akciókkal várták a családokat a Locals teraszán.

Minden évben van slágertermék a vásárban, idén sem volt ez másként. Róttam a köröket az árusok között, itt-ott eltévedve, felismerve: jé, erre már voltam! Sokan voltak, sokfélét kínáltak azonnal megvételre. Mielőtt rátérnék az idei slágerre, engedjenek meg egy személyes élményt. Korondról mindig többen érkeznek, már évek óta. Mivel senkit nem szeretnék közülük megsérteni azzal, hogy – mea culpa – elfeledtem megkérdezni a becses nevét, így maradunk a „korondi különítménynél”. Ők azok a lelkes árusok, akik a Székelyföld fazekasságáról híres településéről elhozzák Komáromba a fáin termékeket, és bizony verhetetlen áron kínálják őket! Oly sokszor elhangzott már a kérdés: tényleg csak ennyi?

Ezek a székely góbék, ahogy a közkedvelt történetek, tréfák is jelzik, igencsak furfangosak, de amellett kiváló memóriával is rendelkeznek. Mindig megismerik azt, aki előző évben vásárolt tőlük. Érdeklődnek, bevált-e a termék, kérdezik a hogylétet, közben már vándorol marokról-marokra a korondi pálinkás pohár, benne az ottani kisüsti – idén éppen vackorból (vadkörte). Megrázott, de azonnal olyan színesben láttam a világot, mint még nyáron se, soha!

És akkor az idei sláger: a zokni. Abból is a vastagnak látszó, jó, hosszú szárral! A sarkon, a középen meg a sor elején… Mindenhol akadt egy árus, aki fennhangon hívogatta a korzózókat: vegyenek zoknit, mert jó, mert vadász! Felébredt bennem a kisördög! Mitől vadász? – kérdeztem az egyik rikkancsot. Nem jött zavarba. „Hát mert zöld!” – vágta rá gondolkodás nélkül, és már pakolta is a markomat a különböző méretekkel, állítva, hogy van annyi, amit el sem tudok képzelni. De hát ez szürke! – lobogtattam meg szeme előtt az egyik köteget.

„Az, szürke! Azért, mert zöld! Mert vadász!” – jött az ellentmondást nem tűrő válasz. Ennyi logikus magyarázattal nem lehet mit kezdeni, kérem! Jobb, ha az ember megadja magát, és vesz pár párat. Azért mert vadász. Mert zöld.

fotó: a szerző