A szülőföldjén sokáig méltatlanul elfeledett Kubányi Lajos festőről a múlt század 90-es éveinek közepén hallottam először. Akkoriban a kékkői várban székelő Járási Honismereti Múzeumban (ma Báb-és Játékmúzeum) dolgoztam. Igazgatóm, Dr. Vladimír Siváček művészettörténész magával vitt Alsóesztergályba (Dolné Strháre) Kubányi Lajos síremlékének megkeresésére. A Nagykürtöshöz közeli, alig 200 lelket számláló falu kis temetőjében könnyen rátaláltunk a keresett obeliszkszerű síremlékre, amelyen Kubányi Lajosné neve volt olvasható, és csak a talpazaton kisméretű réztáblán szerepelt Kubányi Lajos neve.
Ki is volt Kubányi Lajos, aki 1855.május 5-én Alsóesztergályban született, és ugyanott ott 57 évvel később, pontosan május 5-én 1912-ben elhunyt? Nógrád festője. Apja, Kubányi Lajos közbecsülésnek örvendő evangélikus lelkész fiát, Lajost tudományos pályára, papnak szánta, ő azonban nem sok hajlandóságot mutatott a tanulás iránt. Gyermekkorában megnyilatkozott már érzéke a rajzolás iránt. Ha elfogyott a papírja, akkor annak hiányában a falakat használta fel, hogy az udvarban található állatok mozdulatait megrögzítse.
Középiskolai tanulmányait Selmecbányán és Pozsonyban végezte, majd Budapestre került, ahol a gyógyszerészeti pályát választotta. Rövid segédgyógyszerészi ténykedését félbehagyva festeni tanult a festők „Mekkájában, Münchenben.
A 19. század 80-as éveiben ünnepelt festője Nógrád megyének, és nem véletlenül nevezték Kubányi Lajost Nógrád festőjének. Praznovszky Mihály irodalomtörténész 1984-ben a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvében Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos) c. tanulmányában igen részletesen foglalkozik Kubányi festményeivel. Idézet a tanulmányból: „… Kubányi festészetét elsősorban témaválasztása tagolja igen jól érzékelhetően, s ez a témaválasztás festészetének erényeire és egyúttal korlátaira is jellemző. Képeinek mintegy 60 százaléka az életképfestészet körébe sorolható. Ebben vegyesen szerepelnek a népéletet, illetve az úri középosztály életét bemutató alkotások. “
Tanulmányának további részében találóan állapítja meg, hogy: „Amit Mikszáth megírt, azt Kubányi megfestette, csak hiányzott belőle az a gyilkos irónia és keserűség, amellyel Mikszáth nézni és ábrázolni tudta ezt a valóság és látszat szorításában vergődő osztályt. “
Kubányi a munkáiban főleg háromféle témát dolgozott fel: a gentry-életet, a falu népét és a lovat. Legjobban szerette a lovat festeni. Kevés képet festett, amelyen a ló ne lett volna. Praznovszky Mihály szerint Kubányi Lajos festészetének egyik értékalkotó eleme és része, hogy kevesen tudtak ilyet és ilyen szinten lovat festeni.
Mindenképpen említést érdemel, hogy Kubányi zsánerképeken kívül az Ipoly mentén számos templom oltárképét készítette el. Ezek egyike Kiscsalomján az evangélikus templomban látható.
Mondhatni, szülőfaluja sokáig meglehetősen közömbösen viseltetett neves szülöttjével szemben, hiszen igazából csak a 21. század második évtizedének közepén emlékeztek meg róla először. A nagykürtösi székhelyű August Horislav Škultéty Polgári Társulás „Škultéty napok “rendezvénysorozata nyitó napjának, 2015. május 14-én, egyedüli programja volt Kubányi Lajos, Nógrád festője életének és munkásságának bemutatása. A népes társszervezők között volt a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya és a Matica slovenská helyi szervezete is.
A vendégek sorában foglaltak helyet a festő Magyarországon élő leszármazottjai. A rendezvényen Dr. Marta Kamasová, a nagykürtösi járási levéltár igazgatója ismertette Kubányi Lajos életét és munkásságát. Szlovák nyelvű előadásában lényegében a róla magyar nyelven megjelent méltatásokat foglalta csokorba, de két dolgot újdonságnak véltem felfedezni benne. Még pedig egyrészt azt, hogy Kubányi Münchenből visszatérve két évet tanult Budapesten a Képzőművészeti Akadémián. Itt Székely Bertalan, Benczúr Gyula és Margitay Tihamér hatottak festészeti stílusára. Másrészt, hogy Kubányi képeiből Prágában 1952-ben rendeztek kiállítást. Szűkebb pátriájában viszont csak 1992-ben a kékkői vármúzeumban nyílt kiállítás, portréképeinek egy részéből.
Ha már szóba kerültek a kiállítások, nyolc festménye a balassagyarmati Palóc Múzeumban található. Ugyanitt 1951-ben műveiből kiállítást rendeztek. Életében sohasem volt önálló kiállítása, erre halála után 70 évvel, 1982-ben került sor Szécsényben a Kubányi Ferenc Múzeumban. Néhány évvel később, 1986-ban a szlovákiai közönség első alkalommal találkozhatott Kubányi Lajos gyűjteményes kiállításával a losonci Nógrádi Galériában. Ipolyságon a Honti Galéria tulajdonában négy Kubányi-festmény található.
Kubányi mintegy 800 képet festett, hagyatékában igen kevés maradt, ezeket gyermekei tették el emlékül.
Nógrád festőjéről annak apropóján kívántam szólni a teljesség igénye nélkül, hogy Kubányi emlékezetének egyedüli ápolója a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya, amely 2015-től minden évben, május 5-én, Kubányi Lajos születésnapján rövid megemlékezést tart az alsóesztergályi temetőben a festő síremlékénél. Így volt ez idén is. Jelen volt a kegyeleti megemlékezésen Liptay Péter, a festő Salgótarjánban élő dédunokája, és a magyart elég jó törve beszélő Ján Labát, a helyi Matica képviselője is.
Ján Labátról mindenképpen el kell mondani, hogy a tavaly elhunyt Balogh Gáborral, a Csemadok járási elnökével és Kliment Évával, a járási szervezet jelenlegi statutáris képviselőjével szorosan együttműködve, mi több, velük jó barátságot kötve, máig szívügyének tartja faluja kiemelkedő szülöttje emlékének méltó ápolását.
Jövő évben lesz Nógrád festője születésének 170. évfordulója, ami jó alkalmat kínál festményeiből egy nagyszabású (vándor?) kiállítás megszervezésére az Ipoly folyó innenső oldalán fekvő településeken. Jó lenne, ha szűkebb pátriájában minél többen megismernék munkásságát, mert mesélő festmények Kubányi Lajos zsánerképei.
fotó: Wikipedia