Az idő mindent megszépít! Ezt az arany igazságot soha nem szabad elfeledni, bárkivel bármilyen témában beszélünk! Az anyaságról pedig csak szépet és jót lehet hallani. Valamilyen okból tabu beszélni az árnyoldalakról, a fájó pillanatokról, a küzdelmes időkről. Pedig ez is hozzátartozik ehhez a fáradságos hivatás-feladathoz. Nem is beszélve arról, hogy ezek az elhallgatott információk sok nő önnön megkérdőjelezését, bizonytalan lépéseit, lehangoló gondolatait, esetleges depresszióját előzhették volna meg.

Az idő távlatából visszatekintve a nők többsége csak a cuki gyermekre, az apró lábak és kicsi kezekre, a pisze orra és a kíváncsi pillantásokra emlékszik. Azonban hol vannak az ébren töltött éjszakák, a has- és fogfájások kínzó sírásai, a nem megértett ordítások? Ki mesél a szoptatás és az altatás hátulütőiről? Ki készít fel a látszólag felkészíthetetlenre? Szerencsére, azért akadnak tabukat döntögető előadások, kurzusok, barátnők és családtagok, akik nyíltan megosztják megélt történeteiket, megtanult “eseteket” és “helyrejött” rossz szokásokat.

Az első gyermek érkezése mindig vízválasztó. A friss szülők a legjobb akaratuk és próbálkozásaik ellenére sem tudnak felkészülni. Az apró lények már születésük óta saját akarattal, változó igényekkel és egyedi személyiségmorzsákkal rendelkezik, melyeket ki kell ismerni és meg kell próbálni megfelelően reagálni minden rezdülésre.

Az édesanyák minden jóakarat ellenére is ki vannak téve a testük “határainak”. A csípő mérete (és a baba állapota persze) determinálja a szülés módját, a genetikai adottságok és a testi-lelki állapot befolyásolja a tejtermelést és a szoptatást. Sajnos, nem mehet minden az általunk eltervezett vágyálmok szerint! Azonban, a kicsi érdekében, a lehető leghamarabb túl kell lendülni a borúlátó pillanatok mélybe húzó ereje felett. Természetes, ezt mondani könnyű, ám a megvalósítás… Minden esetre folyamatosan dolgozni kell magunkon, meg kell edzeni szellemünk, kinyitni szívünk és legyőzni a tabukat, beszélni a gondokról, hogy azok minél hamarabb elszálljanak.

Augusztus első napja a Szoptatás Világnapja, illetve a hónap első hete a Szoptatás Világhete. Ez a hét sok édesanyában rossz érzéseket, sőt akár bűntudatot és önvádat is előidézhet. A tudat, hogy az anyatej a legkomplexebb táplálék az újszülöttek számára, arra késztet, hogy mindenáron szoptatni kell a piciket. Igen, az anyatej a legjobb, ám nem lehet minden “rózsaszín”. Sajnos, számos buktató van ebben a táplálási módban, amiket puszta elhatározással és kellő kitartással sem lehet mindig legyőzni. Ilyenkor a saját egészségünket is figyelembe kell venni, valamint megvizsgálni az alternatív lehetőségeket. A tápszeres baba sem lesz kevesebb, mint a szoptatott társai! Mindkét “csapat” ugyanúgy nevet, ugyanúgy sír és ugyanúgy fejlődik. A Szoptatás Világhete pedig minden olyan anyának szól, aki akár csak egy napig is szoptatott! Nem kell önostorozás! Minden édesanya, aki megpróbálta anyatejjel táplálni gyermekét, megtette a tőle telhető legtöbbet!

A Szoptatás Világhetét első ízben 1992-ben ünnepelték. Már ebben az évben 70 ország kapcsolódott be az anyatejes táplálás fontosságát “reklámozó kampányba”. Mára pedig még több vidék népszerűsíti a szoptatás pozitív mivoltát. Magyarország és Szlovákia is előszeretettel kapcsolódik be ebbe a világeseménybe, valamint az egyes szervezetek, csoportok is hangot adnak a szoptatás fontosságának különféle előadások, tanácsadások és műsorok keretein belül. Így támogatva testileg-lelkileg a leendő szülőket, illetve a friss kismamákat.

Az e heti filmünk, bár nem a szoptatásról, viszont az anyaságról, a támogató családról, a “tűzön-vízen a gyermekemért” anyatigrisi küzdelemről, valamint a feltétel nélküli elfogadásról és szeretetről szól.

-> A szív bajnokai – amerikai életrajzi dráma, Sandra Bullock, Tim McGraw, Quinton Aaron és Kathy Bates főszereplésével

fotó: pixabay