Érsekkétyen csodák teremnek. Nem csak az Egyházi Alapiskola és Óvoda nevel csodálatos embereket, de tájházuk is üzemel már nyolc éve. Méghozzá nem is akármilyen! Nagyon színvonalas, és hangulatos kis parasztház került felújításra és küldetése nem más, mint összehozni a falu apraját és nagyját. Természetesen a finom házi étkek sem maradhattak ki.

A tájház egyik termében Németh Viktória és anyukája horgolásokból készült kiállítása volt megtekinthető. Itt bárki teret kapott rá, hogy meg tudja nézni és össze tudja hasonlítani, hogy régen a nagymamáink, hogyan és milyen terítőket készítettek. Manapság gyermekjátékokat készítenek horgolva, tehát tovább él a technika, csak kicsit más formában. Itt a tájházban ezt ki is lehet próbálni. Leülnek a gyerekek, a fiatalabbak és segítséggel horgolhatnak. Mindenki ajándékkal megy haza, kulcstartóval, vagy egyébbel. Karácsonyi, húsvéti témájú horgolásokat is készítenek.

„Az újrahasznosítás is fontos!” – mondta Molnár Tímea, miközben egy gyönyörű női kiegészítőre mutatott, amit nem is teljesen értettem, hogy mit keres a tájházban, sokkal inkább a milánói divathétre illett volna. Megtudtam aztán, hogy pléhdobozok nyitójából ridikült lehet készíteni, amolyan dizájner cikknek tűnik, igazán csillogó.

A konyhában folyt a dagasztás a kemencés lepényekhez, lévén, hogy odakint már hűvösebbre vált az idő. Egyébként az udvaron lepények sültek kemencében, sósak és édesek egyaránt, kuglófok, kalácsok készültek. Közben jókedélyű beszélgetés folyt a falu lakosai közt, kortól és háttértől teljesen függetlenül, mindenki megtalálta a maga témáját vagy tevékenységét – na meg persze ízét.

Tovább haladva, a következő szobában megpillantottam Csipkerózsikát, amint a rokkáján dolgozik. Kiderült, hogy nem a mesebeli hercegnő, hanem Bohák Bettina az, aki egy év alatt megtanulta, hogyan kell használni ezt a masinát, hogy a régi idők tudását ő tolmácsolhassa a fiatalabbak számára. A Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően kapott a tájház egy rokkát, ki lehetett próbálni, hogyan lesz a gyapjúból cérna. A rokka mellett szövőkeretet is szerezhettek a Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően, ezen kendők és törölközők készülnek. Gyapjúk, orsók voltak mindenütt. Egy rokkán egy gyermek tudna cérnát készíteni, de a leleményes kétyiek ezt is megoldották: gyalogorsóknak köszönhetően a többi gyerek is tudja használni, ki tudja próbálni.

Nyitra megye önkormányzatának köszönhetően lett egy szövőszéke is a tájháznak. Volt egy korábbi 1934-es, de mindig probléma volt vele, fel kellett újítani. Nagyon sok segítséget kaptak a Szalkai tájháztól, Furuglás Irénke nénitől, de ez az új szövőszék sokat segített a folyamatokon, teljesen más, s így jobban megy a munka, kettőn lehet egyszerre dolgozni. A Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően Kárpátaljából meg tudták hívni Kupás Gizellát, aki egészen Nagydobronyból jött, hogy egy új technikát tanítson a vállalkozó szelleműeknek, ő pokróc formájában készít a szövőszéken olyan csodaszép alakzatokat és mintákat, mintha festmények lennének. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ebbe a szövőszékes szobába lépve magam is azt hittem, hogy neves festők által készített festményekkel szemezek. Gizi néni a fiataloknak virág mintákat tanított. Az ügyes lányok így egyedi táskákat is tudnak készíteni, méghozzá a legkülönfélébb színekben pompázó virágokkal díszítve. Kupás Gizi néni egyébként Nagydobrony szíve-lelke, ott tájházat is indított. Kijevből is voltak megnézni a kiállítását, kitüntették őt, mára már követői is vannak, akik szeretik ezt a technikát csinálni, az a cél, hogy Kétyen is meghonosodjon.

Érsekkétyen a tájház kezdeményezője és a munka oroszlánrészét vállaló személy nem más, mint Molnár Tímea. Verítéket nem kímélve, minden szabadidejét rááldozva elindította ezt a projektet. Sokan kétkedve néztek rá az elején, de a kemény munka megtérült és most összefogja a falut a tájház.

„Nevezhető ez a tájház a nyugalom szigetének is, ami a rohanó világban az embereket összehozza, hogy a magyar kultúra és művészet ne vesszen ki és át tudjuk adni azt a sok szeretetet a fiataloknak, amit korábban mi is megkaptunk.” – Molnár Tímea

Egy régi szekrényben találtak egy szőttest is, a rajta lévő felirat az egész tájház hitvallása lett, hiszen minden atomjában együtt rezeg azzal, amiért ők ezt csinálják: alkossanak újat, haladjanak előre, de őrizzék meg a régi szépségeket, hagyományokat is.

A szekrény sajnos menthetetlen volt, a szőttes, vagy terítő – már nem lehet megállapítani eredeti funkcióját – nagyon rossz állapotban volt, besárgult, összeragadt, de Molnár Tímea meglátta benne a fantáziát, ahogyan a tájházban magában is és értékmentő munkával helyreállította hajdanvolt pompájába.

A szőttesek darabjai nem voltak sorrendben a szekrényben, tehát el lehetett volna vele játszogatni, de az érsekkétyieket a következő sorrend szólította meg:

„Amit a rokkán tű szövőszék alkotott,
Mindezt a szekrényben szépen elrakhatod.
Uralkodjék rend és tisztaság mindig itt,
Alkoss folyton újat és őrizd meg a régit!”

Kívánom a kétyieknek, hogy a régiekből merítve az erőt alkossanak folyton sok újat és szépet, mert a munkájuk, amit végeznek, hiánypótló a régióban!

szerző: Riedly Miklós Kristóf

fotó: a szerző