Honnan ismer fel agyunk a különböző testrészeink helyzetét és mozgását? Jó kérdés, ugye?

Ezt az érzéket propriocepciónak nevezik, és ez egyfajta “hatodik érzék”, amely lehetővé teszi számunkra, hogy szabadon mozogjunk anélkül, hogy folyamatosan figyelnénk végtagjaink mozgását és helyzetét. Alexander Mathis és csapata a Cell című szaklapban megjelent tanulmányban ezt a testrész-tudatlanságot járták körül. Izom- csontrendszer szimulátorokat alkalmaztak és érzékelőket használtak a kísérlet során. A megközelítés lehetővé tette a kutatócsoport számára, hogy átfogóan elemezze azt, hogyan befolyásolják a különböző neurális hálózati architektúrák és számítási feladatok a proprioceptív információk “agyszerű” reprezentációinak kialakulását. Arra jutottak, hogy a végtagok helyzetét és sebességét előrejelző feladatokon betanított neurális modellek voltak a leghatékonyabbak. Ez arra utal, hogy agyunk priorizál és osztályozza a test mozgását és helyzetét, segítve magát annak megértésében. A kutatás rávilágít a modellezésben rejlő idegtudományi lehetőségekre is.