Éppen egy olvasópróbán ültem a színházban, amikor megláttam, hogy a Messengerem kijelentkezett. Félhangosan dühöngtem egyet, mert nem engedett be a jelszavammal. Egyik kollégám megszólalt mellettem értetlenkedve, hogy kijelentkeztette őt a Facebook és nem tud belépni. Ezután a többiek is ugyanezt tapasztalták. Nem is gondolná az ember, hogy ez az ártatlan leállás milyen pszichés folyamatokat képes elindítani. Hoztam kettőt példaként.

Ha egyedül vagyunk, valójában akkor sem vagyunk egyedül hála a közösségi médiának. Ahogy megszűnt tegnap az összeköttetés, talán bekapcsolhatott bennünk a magány és szorongás érzése. Egyfajta szeparációs szorongást idézhetett elő, amit ebben a helyzetben borzalmasnak él meg az ember. Az egyedüllét érzése… Mintha elvágnának minket a külvilágtól – holott valójában nincs is velünk fizikálisan senki, csak a telefonunkon keresztül. Ilyenkor a személy konkrétan retteghet egy vélt, vagy valós veszélytől, erősen szoronghat, vagy be is pánikolhat.

A másik az a fajta szorongás, amit Fomoként (Fear of missing out-ként) emlegetnek. Ilyenkor az ember attól fél, hogy kimarad valamiből, lemarad egy lehetőségről, vagy kizárják őt mások egy közös élményből.