A budapesti tömegközlekedés általában személytelen. Az ember bedugja a fülét és zenét hallgat, videót néz, bámul ki az ablakon vagy esetleg telefonál. A mai történetem ez utóbbihoz köthető. A 139-s buszon utaztam, egy fiatal hölgy telefon mesélt a vonal túloldalán lévő személynek. Nem figyeltem különösképp, de mivel hangosabban beszélt az átlagnál és néhány, számomra figyelemfelkeltő szót mondott így odavonzotta a fülemet. Végzős pszichológushallgató vagyok, aki spirituálisan érzékeny magamban pedig kimondottan felháborított, amit mondott. Azt ecsetelte, hogy spirituálisan megközelíteni a dolgokat bolondság – természetesen ennél kevésbé szofisztikált jelzővel illett – és, hogy semmi értelme. Mert az összes ilyen szakember csak azt mondja, hogy „jó úgy minden ahogy van”. Igen, az ilyen, ehhez hasonló mondatok miatt és a magukat mindenféle spirituális gyógyítónak beállító alaptalan kuruzslók miatt sok ember nem bízik a spiritualitásban.

Akkor tegyük csak tisztába ezt a kérdést. A spiritualitás egy világnézeti, gondolkodásmódbeli forma, amely természetfeletti és/vagy a lélek értelmezésén, önmagunk vizsgálatán át keres ok-okozati összefüggést, létezésünk okát és útját a világban.

Visszatérve a „jó, úgy minden, ahogy van” mondatra. Ha valaki szeretné magát elfogadni, ahogy van, rendben van. De azt gondolom, hogy az élet egyik feladata, hogy tapasztaljunk, tanuljunk és fejlődjünk. Ha egy szakember azt mondja, hogy „ne fejlődj, fogadd el magad” ez egy hatalmas figyelmeztető jel. Mindenki olyan módszerrel tapasztal és fejlődik, amiben hisz. Nézzük az asztrológiát. Könnyű azt mondani, hogy például azért vagyok ilyen vagy olyan, mert ikrek vagyok. Igen, lehet, hogy vannak bizonyos tényezők, amik hajlamosíthatják a személyiségünket egyes cselekedetekre, de milyen jó ismerni ezt, megismerni a bennünk rejlő erősséget vagy gyengeséget, hogy megértsük magunkat, változtatni tudjunk rajta vagy csiszolni. De ezerféleképpen megismerhetjük önmagunkat, a lényeg, hogy ki melyik módszerben hisz. Itt a különbség nem a módszer, hanem az ember akarata. Ha minden szakember rossz, lehetséges, hogy nem a szakember a hibás, hanem mi nem akarunk fejlődni, vagy önmagunkkal szembenézni.