Az irigység mindenki életében jelen van, mégis ritkán beszélünk róla nyíltan. Ez az érzés a másik ember sikere, boldogsága vagy tárgyi dolgai iránti vágyódást fejezi ki. Az irigység mérgező hatású nemcsak arra, aki érzi, hanem azokra is, akik a célpontjai. Az irigység a társadalom egészére is negatív hatást gyakorol, mert megöli az emberek közötti bizalmat.

Az irigység gyakran keveredik a féltékenységgel, bár a kettő különbözik egymástól. Míg a féltékenység általában a valami vagy valaki elvesztésétől való félelemből ered, addig az irigység egy hiányérzetből fakad, amit a másik ember sikere vagy boldogsága vált ki.

Az irigység nemcsak az irigykedő személyt emészti fel, hanem romboló hatással lehet azokra is, akik a vágy tárgyai. Fontos megtanulnunk, hogy mindig lesz valaki, aki több vagy jobb valamiben nálunk.

Az irigység gyakran más negatív érzelmeket is magával hoz, mint például a harag, a gyűlölet. Az irigység kezelése és legyőzése nem könnyű feladat, de lehetséges. Az egyik legfontosabb lépés az, hogy tudatosan dolgozzunk azon, hogy felismerjük és elfogadjuk saját értékeinket. Nem az a lényeg, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat, hanem hogy felismerjük saját sikereinket és azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek minket.

Számos híres személy megfogalmazta már az irigységgel kapcsolatos gondolatait. Feldmár András szerint „A rosszindulat három komponense (…) a féltékenység, a mohóság és az irigység.” Morgan Rice így vélekedik róla: „Ellenséget nem szándékosan szerzel. Gyakran az irigység teremti őket.” Ezek az idézetek rávilágítanak az irigység pusztító erejére. Fontos felismerni és kezelni ezt az érzelmet, mielőtt az eluralkodna rajtunk.

fotó: Freepik