Ha bármelyik nyitrai magyar egyetemistát az ősz legkiemelkedőbb programjairól kérdeznénk, akkor ezer százalék, hogy a hokimeccsen kívül szóba kerülnének az Őszi Ifjúsági Napok, melyek idén október 21-25. között valósultak meg. Ezt a programsorozatot évről évre a Juhász Gyula Ifjúsági Klub (JUGYIK) csapata szervezi meg, s valahogy mindig azon a bizonyos „ifinapos héten” mutatkozik meg igazán, hogy milyen is a nyitrai életérzés, az a megfoghatatlan csoda, amelyet abban a pillanatban megéreztem én is, amint anno elsősként ellátogattam a legelső eseményemre.

Idén is volt szerencsém részt venni a híres-neves nyitrai Ifinapokon, s nosztalgiázás ide vagy oda, mindenképp ki szerettem volna faggatni a szervezőbrigádot, hogyan tudják minden egyes alkalommal úgy módosítani a programkínálatot, hogy az vonzó maradjon az érkező és létező egyetemistáknak, de egyaránt az alumninak és a környékbeli magyarságnak. A 2024-es eseményeket végigböngészve rájöttem, hogy fantasztikus egyveleget sikerült megalkotnia a JUGYIK-osoknak, ugyanis megtartották azokat az örök klasszikusokat, amelyek nélkül elképzelhetetlen lenne a választott októberi hét, viszont melléjük olyan újdonságokat társítottak, melyek másféle löketet adnak az eseménytervnek. Kíváncsi voltam, miért pont ezt az összeállítást élhették meg idén a diákok, így ennek hevében lerohantam a személyt, akinél a „minden is” összefolyik a szervezéssel kapcsolatban, Domin Henriettet, a Juhász Gyula Ifjúsági Klub elnök asszonyát:

„A kicsit mozgathatóbb programjaink frissítésére törekedtünk, úgyhogy idén a táncház helyett egy színdarabbal szerettünk volna kedveskedni az érdeklődőknek. Nyitrán eléggé limitált a kínálat magyar színházi előadásokat illetően, pontosan ezért választottuk ezt az eseményt. Számunkra nagyon fontos, hogy támogassuk a fiatalabb korosztályt, bemutassuk a tevékenységüket, ezért szívesen hívunk meg fiatal alkotókat, akiket esetleg személyesen is ismerünk. Így kerestük fel a The Art Kulturális Ügynökséget, melynek színészei a Sóska, sültkrumpli című vígjátékot mutatták be. Rengetegen eljöttek az előadásra, körülbelül nyolcvanan ültünk a nézőközönségben. Tipikusan olyan darab volt, amely felvidít, felpezsdít még akkor is, ha esetleg aznap nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt szeretted volna.”

Említettem már azokat az elmaradhatatlan tényezőket, melyek nélkül egyszerűen bele se kezd az ember az Őszi Ifjúsági Napok szervezésébe. Ehhez egyértelműen hozzátartozik a Magyarbuli, melynek idei tematikája a „Szemafor party” volt. Ki piros, ki narancssárga, ki zöld karszalaggal jelezte kapcsolati státuszát DJ Hoffman összeállításaira táncolva, s az este folyamán bizony bőven akadt lehetőség arra, hogy a bulizó tömeg elgondolkodjon indikátora kiindulószínén vagy éppen megbizonyosodjon róla.

Egy szusszanónap után a Bogas zenekar koncertjével folytatódott a városi pörgés. Az együttes egyik alapítója, Mezei Ádám egyben a JUGYIK szervezőbrigádjának tagja, így nála is érdeklődtem, hogyan hangolta össze a két feladatkört, s milyen érzés, hogy a Bogas hazai pályán röpködhetett:

„Mi egy eléggé friss zenekar vagyunk, szeptember eleje óta működünk ebben a formában, ezért nagyon örülünk mindenféle megkeresésnek. Viszont ezt személy szerint mégis kicsit különlegesebbnek éreztem, mivel végre megmutathattuk magunkat a kortársaink előtt is. A színpadon nagyon jól éreztük magunkat. Van előnye is, ha egy zenekar ilyen rövid ideje létezik, ugyanis van egyfajta frissesség a zenében, amelyet zenészként is érezni lehet, valamint még könnyen tudunk meglepetést okozni a közönségnek. Az utóbbi években volt szerencsém megfigyelni mindhárom oldalát az Ifinapoknak – a résztvevőit, a szervezőit, az előadóit –, és azt gondolom, bármilyen minőségben jó a rendezvény részesének lenni.”

A hetet a Nyitrai Magyar Bál koronázta meg, ahol az őszi hangulatú termet a Gabriel’s Music Band játéka és a szórakozni vágyó táncos talpak töltötték meg. Az FMDC táncegyüttes bemutatóját követően kizárólag csak „én már tényleg nem bírom” kényszerhelyzetekben, s természetesen tombolahúzás közben találtuk hiányos állapotában a parkettet, egyébként minden pillanatban csak lengő hajzuhatagokkal, libbenő nyakkendőkkel és cipőkopogásokkal találkozhattunk. A szervezők nem szerették volna korlátozni semmilyen konkrét dress code-dal az érkezők viseletét, így gyönyörűbbnél gyönyörűbb, egyedibbnél egyedibb ruhaösszeállítások tűntek fel az aranysárga díszek között. Az eseményen részt vett a Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja és dékánhelyettes asszonya, de a Diákhálózat különböző tagszervezeteinek képviselői is végigmulatták az éjszakát.

„A bál méltó lezárása volt a hétnek, amelyen színvonalas program, szép nyitóműsor, finom vacsora és csodás hangulat fogadott minden vendéget. Mindig felemelő átélni a JUGYIK-ból áradó összetartást, szeretetet és befogadó közeget, amely sugárzóvá teszi az Ifjúsági Napokat, és ez idén sem volt másképp” – fejti ki Kontra Martin Róbert, a Diákhálózat elnökségét vezető alelnökök egyike.

Nyilvánvalóan a nyitrai magyar diákság az elsődleges célközönsége a Juhász Gyula Ifjúsági Klub programjainak, viszont emellett a Nyitra környékén élő magyarság megszólítására is külön odafigyel a csapat. A közösségi média, a plakátok és a személyes beszélgetések az események híresztelésének részei, viszont egyre nehezebb kiigazodni azon, mi is érdekli valójában az embereket. Erről a JUGYIK marketingesét, Szabó Konrádot kérdeztem:

„Úgy vettük észre, hogy van egy bizonyos törés a mi generációnk és a most egyetemre érkező diákok között. Nem kell eltelnie húsz évnek, elég 3-4 év különbség és egy COVID, hogy megváltozzon, ki és mennyire szeretne nyitni a nyilvánosság felé, mennyire szeretne eljönni az eseményekre és ismerkedni ahelyett, hogy bekuckózna a szobájában. Sokszor a sötétben tapogatózunk, mert annyira változott az érdeklődési kör, hogy néha még megtippelni is nehéz, milyen típusú rendezvény vonzana be több embert. A Facebook-os és Instagram-os reakciókból sem lehet mindig kiindulni, mert szájhagyomány útján és a plakátjainkon is terjednek az infók. Persze az időzítés is nagyon fontos, mind az esemény időpontját, mind a posztolást illetően. Ami engem mindig megnyugtat, hogy az emberek általában csoportosan érkeznek, hogy a baráti társaságon belül meggyőzik egymást.”

De akkor mégis mi az, ami még mindig összetartja a nyitrai magyar egyetemistákat? Mi a nyitrai életérzés és diákság titka?

„Mi mind nagyon szeretjük egymást, úgy érzem magam, mintha egy nagy család lennénk, s igyekszünk így viszonyulni az új egyetemistákhoz is. Azt imádom ebben a létben, hogy amint belekerülsz a rendszerbe, eltűnik az, hogy hány éves vagy, honnan vagy, mit tanulsz, milyen előző tapasztalataid vannak. Tiszta lappal kezdesz. Mennyire csodás már, hogy egy buli nem csak egy sima buli, hisz nem tudok úgy végigsétálni a termen, hogy ne ismernék valakit! Ez a nyitrai feeling” – meséli csillogó szemmel Domin Henriett, én pedig nem tudok mást, csak fogkrémreklámra hasonlító mosollyal bólogatni.

fotó: Juhász Gyula Ifjúsági Klub