A múlt elfogadása szükséges ahhoz, hogy a tapasztalatainkat összegezve tovább léphessünk az élet újabb kalandjai felé. Nincs olyan ember, akinek a múltjában ne lenne öröm, siker, fájdalom vagy kudarc. Olykor nosztalgikusan gondolunk egy-egy emberre a múltunkból, vagy fájlaljuk hiányukat és minduntalan visszatérünk hozzájuk elménkbe, vasmarokkal kapaszkodva beléjük. A múlt elfogadásának hiányában azonban érzelmi blokkokat hozunk létre, amelyek gátolják a jelenben való boldogságot és a jövőbeli fejlődést. A megbocsátás nem csak másoknak, hanem önmagunknak is szól. Ismerjük el, hogy mindenki hibázik, és hogy a hibákból való tanulás része az emberi tapasztalatnak. Az elengedés továbbá azt is jelenti, hogy megtanuljunk nem engedni, hogy a múlt irányítson bennünket. Mi az a belső munka, amelyet érdemes megtenni a fejlődésünk érdekében? Kérdezzük meg magunktól az alábbi két kérdést:

Milyen tanulságokat éltem át ezen élmények segítségével? Hogyan tettek erősebbé vagy bölcsebbé minket?