A 42. Csallóközi Vásár programján belül szeptember 19-én, csütörtökön színpadra lépett többek között az Ismerős Arcok. Bár sokan kötik őket a Nélküled című számhoz, több gyönyörű dal van, amelyek nagyobb figyelmet igényelnének. A koncert előtt a zenekar frontembere, Nyerges Attila válaszolt kérdéseinkre.

– Dalaikban gyakori jelenség a nemzeti hovatartozás, a hazaszeretet. Mit jelent Önöknek a magyarság? Van ennek oka, hogy ebbe az irányba mentek zeneileg?

– Amikor mi elkezdtünk muzsikálni, ezekről a dolgokról senki nem beszélt. Rá kellett döbbennünk arra, hogy amit történelemből tanultunk, annak a nagy része hazugság, és egy csomó mindent elhallgattak előlünk. A rendszerváltás előtt és után, mikor már gond nélkül lehetőség volt Erdélybe vagy a Felvidékre utazni, akkor szembesültünk azzal, hogy létezik egy „másik Magyarország” is a határokon túl, amiről mi semmit nem tudtunk. Ekkor értük el azt a kort, amikor már nem talpalávalót szerettünk volna játszani egy kocsmában hétvégente, hanem szerettünk volna valami fontosat csinálni. És akkor azt gondoltuk, hogy legyünk mi azok, akik beszélnek a titkokról, a mi hangunk úgyis hangosabban szól a mikrofon által, hátha több ember odafigyel ezekre a lényeges dolgokra. Ezért kezdtünk el ezekkel a témákkal foglalkozni.

– Elég gyakran látogatnak el hozzánk. Milyen érzés Felvidéken, az itteni magyaroknak zenélni?

– Sohasem éreztem azt, hogy ez külföld lenne. Régen, amikor gyermekek voltunk, volt az emberben egyfajta gyomorgöcs, ha a határ felé közelített. Hála a Jóistennek, ez mára teljesen megszűnt. Egyrészt, mert már nincsenek határellenőrzések, másrészt, mert azok a dolgok, amikről akkor félve beszéltünk, ma már természetesek. Technikailag nem más Felvidéken koncertezni, mint Magyarországon, viszont a lelkünk ilyenkor mindig ünneplőbe öltözik, nem felejtjük el a múltat.

– Beszéljünk kicsit a legismertebb dalról, a Nélküled-ről. Nálunk ez amolyan himnusznak számít, megszólal szülinapokon, bálokban, illetve minden DAC-mérkőzés előtt felcsendül. Hogy vélekednek erről?

– Az tagadhatatlan, hogy a dal önálló életét a DAC szurkolóinak köszönhetjük. Mi 2009-ben adtuk ki a Nélküled-et, és már az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy nem hagyhatjuk ki a műsorból. Amikor a focicsapat szárnyalt, és kitalálták, hogy ez a dal lesz az ő indulójuk, akkor a meccseket odahaza is nézték, a határon túl és mindenhol, ahol magyar ember él. Nekik köszönhetően ez a szerzemény bejárta az egész Kárpát-medencét.

Sosem felejtjük el, hogy mi mindent köszönhetünk a DAC-nak és a Felvidéknek.

Ezenkívül pedig itt kaptuk a legszebb dicséretet egy felvidéki lelkésztől egy református fesztiválon: „Mindig irigyeltük a székelyeket a Székely Himnuszért, de most már nem kell, mert a felvidékieké lett a Nélküled.” Természetesen nemcsak a Felvidéké, hanem minden magyaré és minden emberé, aki ehhez a közösséghez szeretne tartozni.

– Miben másabb külföldön, a határon túli magyaroknak előadni a legismertebb számot?

– Ezt a dalt mindig úgy éneklem, hogy pásztázom a közönség sorait és nézem a kiváltott hatást, amit nem felejtek el, amíg élek. Hivatalosan nem teszünk különbséget a közönség között, ugyanakkor mindig látjuk a színpadról, amit látnunk kell.

– Ha már Nélküled. Magyarország harmadik zenélő útja is az Ismerős Arcok számát szólaltatja. Milyen hatással volt ez a zenekarra?

– Megtisztelő volt, hiszen három van összesen. Megkerestek minket, hogy elfogadnánk-e ezt a lehetőséget. Egy pillanatig sem volt kérdés. Szimbolikus jelentősége van, hogy a 21-es főút – ahol ez a dal hallható – a Felvidék felé tart. Nem tudom, hogy tudatosan-e, de nagyon jó választás volt! És hát, ki akarná kitörölni magát az örökkévalóságból?

– Szombaton, szeptember 21-én a Barba Negrában ünneplik a születésnapjukat, ugyanis idén 25 éves az Ismerős Arcok. Készülnek újdonsággal vagy meglepetéssel ezen a koncerten?

– Csináltunk egy koncertet februárban, ami egy ülős, szimfonikus zenekarral megtámogatott előadás volt a Kongresszusi Központban. Most egy egészen más előadást hozunk tető alá, ez kimondottan rockkoncert lesz fantasztikus vendégekkel: Tátrai Tiborral, László Evelinnel, valamint egy nagy merítéssel a huszonöt évünkből. Olyan dalok is felcsendülnek, melyeket sohasem játszottunk. A következőkre lehet számítani: nagyterpesz, hangerő, rockkoncert!

– Tudtommal jövőre, március 13-án ismét jönnek hozzánk, Dunaszerdahelyre egy fontos koncert alkalmából. Mesélnének erről részletesebben? Hogyan készülnek rá?

– Ezeket az előadásokat kisebb terekbe szántuk. Egy fantasztikus vonósnégyessel kooperál a zenekar. Természetesen olyan dalokat fogunk eljátszani, melyek ilyen formában is megszólalnak. Ezek olyan előadások, melyek kisebb színpadokon is elférnek. Nagyon bensőséges és szép műsorra lehet számítani.

– Van még ezenkívül más, amivel készülnek a közeljövőben?

– Karácsony környékén még készülünk egy kiadvánnyal, ami egy fényképes album lesz, hanganyagokkal kiegészítve. Ebben benne lesz a Kongresszusi Központbeli szimfonikus koncertünk teljes hanganyaga, illetve olyan fotók és történetek, amik eddig soha nem jelentek meg. Továbbá tervezünk jövőre egy színházi előadást: egy koreográfus hölgy írt egy történetet a dalaink segítségével és ebből készülünk egy műsort összeállítani, majd elvinni a Kárpát-medence minden sarkába. Mindemellett pedig 2026 februárjában, a Papp László Sportarénában tervezünk egy koncertet, ami a zenekar csúcspontja lehet.

fotó: A zenekar archívuma; Rózsár Vince

Az interjú a szeptember 21-i koncert előtt készült.