Oscar Wilde egyetlen regénye, a viktoriánus kor legprovokatívabb műve, mely a fiatal szépség és a lelki korruptság témáit dolgozza fel egy olyan időszakban, mikor az erkölcsi határok és a társadalmi normák szigorúan meghatározták az emberek életét.
Tagadhatatlan, hogy Wilde csodálatos eleganciával és rendkívüli mélységekbe menően mutatja be nekünk a szépséget, a fiatalságot, az erkölcs kérdéseit és a művészetet.
Így ismerhetjük meg a tehetséges festőt, Basil Hallward-ot, barátját, az erkölcsöket szinte nem ismerő, hedonista Lord Henry-t, és a könyv főszereplőjét, a gazdag, ifjú és kiemelkedően vonzó, ámbár naív Dorian Gray-t, aki bármi áron szeretné megőrizni fizikai gyönyörűségét, még akkor is, ha eme kitűzött célja elérése rettentő következményekkel járhat.
Basil hamar beleszeret Dorian szépségébe, és portrét készít róla, mibe saját bevallása szerint többet beletesz önmagából, mint amennyit engedné, hogy bárki más láthasson. A festmény pedig kétségkívül egy mestermű. Amint Dorian meglátja rajta saját arcképét, és ráeszmél fiatalsága és külső vonzalmának mulandóságára, azt kívánja: Bárcsak örökre ilyen gyönyörű maradhatna.
Míg Basil rajongása Dorian iránt gyengéd, csendes és visszafogott, barátja, Lord Henry szemtelen módon vezeti be a fiatal fiút a lelki korrupció világába. Henry, Dorian figyelmét megszerezve, az élvezet és az önzés fontosságáról prédikál főszereplőnknek, kire az idősebb férfi szavai mély behatást gyakorolnak, életét és gondolkodását gyökeresen és radikálisan megváltoztatva. Dorian elhatározza, hogy legfontosabb célja a világon nem más, minthogy minden pillanatot a legteljesebben kiélvezzen, bűntudat, lelkiismeret-furdalás és következmények nélkül élje az életét.
És végül Dorian kívánsága tragikus és groteszk módon valóra válik: ő maga örökké gyönyörű marad, a festményen lévő portréján pedig idővel megjelennek az öregedésének, belső korruptságának és megbocsájthatatlan bűneinek nyomai, szinte a felismerhetetlenségig torzítva a képet. Dorian Gray jóképű és fiatal, míg portréja magán hordozza mindazt a borzalmat és degenerálódást, amit a fiú nem szeretne látni önmagán.
A regény során tehát az olvasók követhetik Dorian-t egy sötét úton, életének különböző szakaszaiban, ahol a fiú, aki lassan férfivé válik, egyre inkább elhagyja emberi mivoltát, miközben megőrzi külseje vonzalmát.
Azonban Dorian Gray Arcképe nem csak a bűnről és a szépségről szól. Wilde szánt szándékkal vet fényt a viktoriánus társadalom erkölcsi képmutatására is, és erőteljes, éles társadalomkritikát fogalmaz meg a felsőbb osztályok élvhajhászata és kettős mércéje iránt, amely lehetővé teszi számukra, hogy kívülről erkölcsöseknek látsszanak, miközben belsőleg mindenféle bűnöket követnek el.
Wilde műve nem csak a viktoriánus korra vonatkozik. Az író időtlen kérdéseket ébreszt az olvasókban: Mit jelent valójában a szépség? Mi a kapcsolat a fizikai külsőnk és a belső világunk között? Mik a következményei annak, ha nem engedünk utat a lelkiismeretünknek és feladjuk erkölcsi értékeinket, hogy minden erőnkkel a pillanatnyi örömökre koncentráljunk? Mi az igazi érték az életben: a szépség, a művészet, vagy a belső tisztaság és az erkölcs?
szerző: Juhász Daisy
fotó: Flickr