Elza egy hegyi kolostorba vonult, hogy megtalálja belső békéjét. A kolostor csendes falai között egy öreg szerzetes, Másun vezette őt végig a spirituális úton. A reggeli meditációk és a fenyvesekben tett séták során Elza egyre mélyebbre merült önmaga felfedezésében.

Egy napon Másun egy kis kristályt adott neki, amelyről azt mondta, hogy a tisztánlátás köve. “Tartsd magadnál, és hagyd, hogy vezessen” – mondta. Elza mindenhova magával vitte a kristályt, és egyre többször és többször meditált. Egy éjjel különös álma volt: egy ragyogó fényesség ölelte körül, és egy hang szólt hozzá: “Az út, amit keresel, benned van. Engedd el a félelmeidet.”

Felébredve Elza érezte, hogy valami megváltozott. Másunnal való beszélgetései során megértette, hogy a válaszokat nem kívül, hanem belül kell keresnie. Hiszen a legfontosabb az itt és most pillanata.

Elza ráébredt, hogy mindig kívül kereste a válaszokat, de a kolostorban töltött idő segített neki felismerni, hogy a belső béke saját magából fakad. Ahogy elhagyta a kolostort, már nem félt, mert megértette, hogy a legfontosabb utazás mindig befelé vezet.