Élete során mindenki próbálja megfejteni valamilyen módon a szerelmet. Logikát keresünk benne és próbáljuk megérteni a szív döntéseit, ám igen ritkán járunk sikerrel. Vannak azonban elméletek, melyek nagyobb körben beigazolódtak, valamiféle keretet adva ezzel az emberek romantikus kapcsolatainak. Ilyen a 3 nagy szerelem elmélete is, mely alapján háromszor esünk igazán szerelembe életünk során, egy meghatározott minta alapján. Semmi sincs tudományosan bizonyítva, ám a tények tagadhatatlanok: sok-sok ember számol be arról, hogy beigazolódott valóságtartalma.

Fontos kiemelni az elméletek ismertetése előtt, hogy a szerelem és a kapcsolat nem feltétlenül jár együtt. Lehetünk úgy szerelmesek, hogy nem vagyunk kapcsolatban az illetővel, és kerülhetünk olyan párkapcsolatba, hol nem üti fel fejét a szerelem. A továbbiakban magáról a szerelemről, mint érzésről lesz szó, így elsősorban ne párkapcsolataidban keresd a mintát, hanem az érzelmi kötődéseidben.

Az első: az ártatlan gyerekszerelem

Ez az a szerelem, mely jellemzően tinikorunkban talál ránk. Az első igazi kapcsolódás érzését adja, rózsaszín ködbe borul általa a világ. Azonban ez még önismeretünk elején van, s a világról is elég beszűkült képpel rendelkezünk, így az érzés sajnos nem tartós, kinőjük a másikat. Visszanézve gyakran kételkedünk, hogy egyáltalán szerelem volt-e ez, de tagadhatatlanul igen. Naivan és gyermeki önzetlenséggel állunk a másik elé, hiszen még nem ért bennünket korábban jelentős csalódás. Az elválás általában csendes, de szomorú, hiszen a másikhoz fűző érzések lenyomata örökre bennünk marad: mégiscsak ő volt az, ki először megértett igazán minket.

A második: a fájdalmas szerelem

Ez a kapcsolat általában szenvedélyes, ám egyben fájdalmas és bonyolult is. Gyakran jelennek meg benne játszmák, mély csalódások vagy manipuláció. Próbára teszi önértékelésünket, határainkat, sokszor romba dönti mindazt, kik a szerelem érkezése előtt voltunk. Ám éppen ezzel tanít is: amilyen intenzíven jött, olyan intenzíven megy. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint hogy újból felépítjük önmagunk egy erősebb változatát, ki később ellenállóbb lesz a hasonló viharokkal szemben. Gyakran megfogadjuk ilyenkor, hogy soha többé nem fogunk így szeretni senkit, s ez valahol igaz is. Nem adjuk többet más kezébe teljes egészében az irányítást, valamint a hatalmat, hogy ő dönthesse el: érdemesek vagyunk-e a szeretetre, vagy sem. Bár ez a szerelem lerombol bennünket, fel is épít egyszerre- hatását egy életen át őrizzük magunkban.

A harmadik: az igazi szerelem

Ez a szerelem akkor talál meg minket, mikor a legkevésbé várjuk. Őszintén, álca nélkül tudunk szembenézni a másikkal, hiszen már felépítettük s elfogadtuk önmagunkat. Itt már nincsenek játszmák, se idealizálás, tanulságait pedig közös fejlődésből, nem fájdalomból vonjuk le. Erős elfogadáson és összehangon alapszik, harmónia és mély, őszinte érzések jellemzik. Mindketten bejártuk már addigra a magunk útját, így tisztán tudjuk, mit keresünk. Nem mindig könnyű, de itt már nem egymás ellen vagyunk, hanem egymásért. Építjük a másikat, ezzel eddig nem ismert stabilitást adva kapcsolatunknak. Ez a szerelem a legerősebb és legvalódibb mind közül.

Gondold át, látsz-e hasonlóságot az előbb bemutatott minta és saját érzelmi kapcsolataid között! Ha igen, te hányadik szerelmednél jársz? És vajon te hányadik szerelme lehettél másoknak?

fotó: Pixabay