A több mint három évtizede történt rendszerváltás nem csak politikai és társadalmi életünkben, de lehetőségeinkben, értékrendünkben, világszeméletünkben, szokásainkban, szórakozásainkban is sok változást hozott – jó és rossz irányban egyaránt. Most csak egyet említek, példának okáért a névválasztási szokásainkban tapasztalt változásokat.

Szép lassan kimentek divatból a szüleink, nagyszüleink által viselt és számos formában becézhető női és férfi nevek. Hogy csak néhányat említsek: Mária, Ilona, Erzsébet, Katalin, Margit, vagy: István, László, János, József, Ferenc stb.

Bár előfordult régebben is, hogy a szülők egyikének-másikának okozott némi fejtörést a névválasztás újszülött gyermeküknek. Pláne azoknak, akik úgymond, divatozni akartak csemetéjük keresztnevével, ám a múlt század 90-es éveitől számítva igencsak előtérbe kerültek az idegen hangzású nevek, nem ritkán filmsorozatok női és férfi főszereplői filmbeli nevére esett a választás. E divathullámnak köszönhetően a lánynevek közül egyre több Jenniferrel, Viviennel, Kármennel, Mercedesszel, fiúnevek közül Christoferrel, Leóval, Kevinnel, Noellel találkozni, hogy csak néhányat említsek a sok közül.

Vannak ennél cifrább keresztnevek is. Olvastam egyik közösségi hírportálunkon, hogy bár Magyarországon a magyar utónév lista több mint négyezer keresztnevet tartalmaz, egyes szülőknek ez nem elegendő kínálat, mert mint az írásból kiderül, havonta átlagosan 30-40 kérelem érkezik a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéhez, és ebből az utónév bizottság 10-15-öt pozitívan bírál el. Lássunk néhányat az elfogadott új keresztnevekből:

Női nevek:

Médeia, Lotta, Szítá, Jáel, Maminti, Ánfissza, Náni, Lencsi, Nilüfer, Nurbanu.

Férfi nevek: Néró, Rikó, Dorel, Sét, Gáber, Zev, Bentli, Levin.

No, ezeket tessék becézni!

fotó: pixabay