Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezésében július 9-14. között huszonhetedik alkalommal valósult meg Budapesten a Kárpát-medencei Nyári Egyetem. A rendezvény legfőbb célja, hogy egy olyan lehetőséget biztosítson a Kárpát-medence magyar nemzetiségű egyetemi hallgatóinak, mely nagyban hozzájárul szakmai fejlődésükhöz. A különböző szekciókba hazai, felvidéki, kárpátalji, erdélyi és vajdasági vendégek csatlakoztak be.

Amikor egy olyan élményben van részünk, melynek csodálatossága váratlanul ért minket, általában elgondolkozunk azon, ebből mi ismétlődhet meg, ha másodjára is ellátogatunk arra a bizonyos eseményre. Nyilvánvalóan tudjuk, nem lesz teljesen olyan, de azért titkon reméljük, megmarad az a része, melynek köszönhetően felejthetetlenné vált. Amikor az egyes villamoson ülve a Márton Áron Szakkollégium felé vettem az irányt, egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy idén sem fogok csalódni. Igaz, más lesz a helyszín, a kutatási témám is teljesen különbözik a tavalyitól, rengeteg új emberrel találkozok majd, viszont lesz ott pár ismerős arc, melynek láttán azonnal mosolygó-ölelgető funkcióba kapcsolok.

Akármennyire is érdekes és aktuális a mesterséges intelligencia területe, én a X. Kárpát-medencei Szakkollégiumi Konferencia Szekció prezentációiba vetettem bele magam, azok közül is a bölcsészettudományt érintő kérdésekbe. Hiába, le se tagadhatnám örökös megfertőződésemet. Ha a „sokszínű előadások” fogalmát kellene életnagyságban bemutatni, akkor mindenképp ez az a hely, ahol bármikor megvalósulhatna. Végtelenül egyedi témakörök kerültek feldolgozásra, melyek a kutatók érdeklődési körén túlmutatva sok esetben szorosan összefüggtek lakóhelyükkel. A szóba került javaslatok és megoldások csak bizonyították, mennyire mostaniak a vizsgált tárgykörök.

A bölcsészettudományi ülésszakok résztvevői irodalomelmélettel, fordítástudománnyal, kulturális antropológiával, történelemtudománnyal, és a fotóművészettel is találkozhattak. Az ELTE Márton Áron Szakkollégium ösztöndíjasaként kifejezetten örültem, hogy én is bemutathattam az elmúlt évben végzett kutatásom eredményeit, illetve a szakmai kérdésekre válaszolva még tovább gondolkozhattam az angol, magyar, szlovák és cseh kontextusban előforduló problémákon, melyek a vulgarizmusok fordításánál merülhetnek fel. Még valami, amire jó a diplomamunka.

A szakmai programokon kívül különböző szabadidős tevékenységekbe is bekapcsolódhattunk, így Budapest és Szentendre utcáit bejárva jobban összekovácsolódott a közösség. A szakmázás mellett azért az emberi oldala is kellően kibontakozott az összeüléseknek.

Július második hete tele volt prezentációkkal, ötletelésekkel, táncházakkal, fürdőzéssel, hajókázással, de mégiscsak a hajnalig tartó beszélgetéseknek volt a legnagyobb visszhangja. Hát, hogyne! Hiszen egy óbudai faasztal mellett lefolytatott vihogós morfondírozásnak csak az lehet. Főleg, ha Kofolával vegyíti az ember a székely százalékokat, közben pedig azt próbálja kitalálni, hol lehetne hirtelen sajtos burekot szerezni. Nyári egyetem, én így szeretlek!

fotó: szerző, ELTE.