Kertész Imre magyar író és műfordító, aki a holokauszt témakörében alkotott 1929. november 9-én született. Műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, ő lett az első magyar szerző, aki elnyerte ezt az elismerést. Emellett több rangos magyar és nemzetközi díj birtokosa, többek között Kossuth-díjas, a Magyar Szent István-rend, valamint a Darmstadti Német Nyelvi és Irodalmi Akadémia tagja.

Kertész Imre Budapesten született zsidó család gyermekeként, édesapja, Kertész László kereskedő, édesanyja, Jakab Aranka volt. A második világháború alatt mindössze 14 éves korában deportálták, először Auschwitzba, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba került, ahonnan a táborok felszabadítása után tért haza. A háború után Budapesten érettségizett a Madách Imre Gimnáziumban, felsőfokú tanulmányokat nem folytatott.

Kertész újságíróként dolgozott a Világosság, majd az Esti Budapest lapnál. Később gyári munkásként vállalt munkát. Az 1950-es évek végére már szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként dolgozott. Német nyelvű filozófiai és szépirodalmi műveket fordított magyarra.

Első és egyik legismertebb regénye a Sorstalanság. A regény középpontjában egy kamaszfiú áll, akit a náci haláltáborok borzalmai nevelnek felnőtté, majd hazatérése után képtelen visszailleszkedni régi életébe. A könyv kezdetben inkább külföldön volt sikeres, Magyarországon csak a rendszerváltás után vált ismertté, főleg miután Kertész elnyerte a Nobel-díjat. További ismert művei: Kaddis a meg nem született gyermekért (1990), Felszámolás (2003), Gályanapló (1992), Mentés másként (2011). Kertész műveit számos nyelvre lefordították. Az író munkásságát több nemzetközi díjjal ismerték el.

2009-ben nyilvánosságra hozta, hogy Parkinson-kórban szenved, és emiatt egyre nehezebben tud írni.  Kertész Imre 2016. március 31-én hunyt el budapesti otthonában. Felesége, Kertész Magda néhány hónappal később követte őt. Kertész síremlékén a „A szeretet megvált” felirat olvasható, ami egy feljegyzéséből vett idézet.

fotó: Wikipédia