Vörösmarty Mihály magyar költő, író, ügyvéd, táblabíró, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika kiemelkedő képviselője. Vörösmarty költészete mély gondolatiságot és romantikus eszméket tükröz, műveiben a nemzet felemelkedésére és a szabadságra utaló motívumok jelennek meg.

Vörösmarty Mihály szegény kisnemesi családba született a Velencei-tó közelében fekvő Pusztanyéken, 1800. december 1-jén. Apja, idősebb Vörösmarty Mihály gazdatisztként dolgozott gróf Nádasdy Ferenc birtokán, míg édesanyja, Csáthy Anna római katolikus nemesi családból származott. A család több generációra visszamenően kapcsolatban állt a katonai és nemesi körökkel.

Iskolai tanulmányait Pusztanyéken és Székesfehérváron kezdte, majd a pesti Piarista Gimnáziumban folytatta. Tanulmányait tanítási munkákból finanszírozta. 1817-től jogászi pályára lépett, de igazi elismerést költői munkásságával ért el.

Vörösmarty költői hírneve a Zalán futása című eposzának köszönhető. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Műveiben a magyar nemzet ébredését és a romantikus ideálokat képviselte, miközben fontos szerepet játszott a nemzeti kultúra és irodalom fejlődésében.

1843. május 9-én vette feleségül a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát, akitől öt gyermeke született. Két gyermekük, Mihály és Irma korán elhunytak.

A Nemzeti Kör és Ellenzéki Kör vezetőjeként dolgozott. 1843-ban eladósodott és családja eltartásának nehézségeivel küzdött.1848-ban több fontos politikai pozíciót is elfogadott, de a politikai változások után hosszú ideig bujdosott.

1855. november 19-én, 55 éves korában hunyt el, közvetlenül a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagjai által szervezett temetésen. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, ahol sírja díszes szobrot kapott. Halála után sokan gyűjtöttek adományokat családja megsegítésére.

Fotó: Wikipédia