A tavalyelőtti év nyarán gyászolt a magyar futballvilág, mivel 2022. július 9-én, a budapesti Honvédkórházban, hatvanhét éves korában, tüdőgyulladás következtében elhunyt Törőcsik András 45-szörös magyar válogatott labdarúgó, az Újpesti Dózsa egyik legnagyobb legendája. A lila-fehér klub 1970-es éveinek legnépszerűbb játékosa évtizedekre visszamenőleg súlyos magánéleti gondokkal és alkoholproblémákkal küzdött, emiatt az utóbbi években többször is kórházi kezelésre szorult.

Törőcsik András 1955. május 1-jén született Budapesten. Junior-pályafutását tizenkét éves korában a helyi BVSC csapatában kezdte, ahol tehetségével hamar felhívta magára a figyelmet, így 1974-ben, tizenkilenc éves korában Magyarország egyik leghíresebb és legeredményesebb csapata, az Újpesti Dózsa igazolta le.

Törő – ahogy a magyar futballdrukkerek nevezték – hamar a lilák drukkereinek kedvencévé vált, és a sikerek sem maradtak el, hiszen a fővárosi alakulatnak az 1970-es évek második felében és az 1980-as évek elején három bajnoki címet (1974–1975, 1977–1978, 1978–1979) és három Magyar Kupát (1975, 1982, 1983) is sikerült begyűjtenie, mely diadalokban Törőcsik oroszlánrészt vállalt.

Ezen eredmények hatására kezdték el a rajongók üvölteni a stadionokban a „Táncolj, Törő!” rigmust, amit a mai napig nagyon sok futballszimpatizáns hangoztat a legenda tiszteletére. Törőcsik az Újpest színeiben 236 mérkőzésen összesen 69 találatot szerzett.

Tehetsége és futballtudása alapján nemzetközi szinten is kimagasló karriert jósoltak neki, ám ez részben az akkori politikai helyzet, és a későbbi súlyos sérülése miatt nem adatott meg neki, bár többször is felkerült a France Football Aranylabda-szavazásának listájára, ahol egyszer az előkelő, kilencedik helyet is sikerült „megszereznie”.

Karrierje vége felé, 1985-ben ugyan sikerült külföldre, Franciaországba igazolnia – a Montpellier HSC csapatához –, ám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és mindössze egy szezon után továbbállt, majd Észak-Amerikában kötött ki, ahol különböző teremlabdarúgó-csapatokban szerepelt. Később hazajött, és a másodosztályú Volán SC, majd az első osztályban szereplő MTK-VM labdarúgója lett, ám sajnos, egy Tatabánya elleni mérkőzésen súlyosan megsérült és többé nem is lépett profi szinten pályára.

Klubkarrierjére és tehetségére a legendás szövetségi kapitány, Baróti Lajos is felfigyelt, és 1976-ban behívta őt a magyar labdarúgó-válogatottba, ahol Ausztria ellen, egy 4-2-re megnyert találkozón mutatkozott be. 1976 és 1984 között 45 alkalommal szerepelt a legjobbak között és ezeken a találkozókon 12 gólt szerzett. Törőcsik a magyar válogatottal két labdarúgó-világbajnokságon, az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi vébén is szerepelt.

Visszavonulása után az örökös Újpest-VIP-bérletének tulajdonosaként járt ki szeretett csapata hazai összecsapásaira. Halála után pár nappal rajongók és barátok százai rótták le tiszteletüket és kegyeletüket az újpesti Szusza Ferenc Stadion előtt, ahol többek között gyertyagyújtással emlékeztek a hatvanhét éves korában elhunyt legendára. A jelenlévők között az ősi rivális Ferencváros mezében is érkeztek rajongók, mely azt mutatta, hogy Törőt a legnagyobb ellenfél szimpatizánsai is mindvégig tisztelték.

Még életében több könyvet is írtak róla, melyek közül a legismertebbek a következő kiadványok: Rokob Péter-Zombori Sándor: A Törő (1995); Egressy Zoltán: Lila csík, fehér csík (2015); Dunai Ede: Törő visszatér (2019).

Törőcsik András a mennyei futballstadionokban varázsol és táncol tovább!

Fotó: flickr.com