Lapozgatva a magyar futballkönyveket és lexikonokat, egy érdekes és aktuális adatra bukkantam, hiszen egy legendás labdarúgó, az 1960-as és 1970-es évek magyar futballcsillaga, majd a későbbi évtizedek egyik meghatározó edzője, nevezetesen Dunai Antal éppen nyolcvanegy éve, március 21-én látta meg a napvilágot.
Dunai Antal a II. világháború idején, 1943-ban született Garán, Dujmov családnéven. A családban nem csupán ő űzte a labdarúgást, hanem a bátyja, dr. Dunai János is, aki szintén bemutatkozhatott a magyar labdarúgó-válogatott felnőtt csapatában, sőt olimpiai bronzérmet szerzett is 1960-ban, melyet aztán öccse a későbbi olimpiákon túlszárnyalt.
Az 1960-as években Magyarországon csak úgy „hemzsegtek” a Dunai vezetéknévvel ellátott labdarúgók (négy ilyen családnévvel ellátott válogatott futballista volt akkortájt), ám a legsikeresebb és legtehetségesebb mind közül Dunai Antal volt, akire az akkori sportsajtó, mint Dunai II hivatkozott.
Gyermek- és ifjúkorában a Bajai Bácska csapatában futballozott, majd 1961-ben a Pécsi Dózsa labdarúgója lett, ahonnan négy év múlva, 1965-ben állt tovább, mégpedig a fővárosi Újpesti Dózsa kedvéért, ahol a következő tíz évben a klub egyik legmeghatározóbb és leggólerősebb játékosa lett. A lilák csapatát egészen 1976-ig erősítette, és 326 magyar bajnoki mérkőzésen összesen 202 találatot szerzett.
A klub színeiben az első magyar bajnokságát 1969-ben nyerte meg (az évben a Vásárvárosok Kupája-döntőjébe is bejutottak), s az Újpest a magyar bajnoki trófeát 1975-ig, sorozatban hétszer hódította el, és az egyesület 1974-ben egészen a BEK-elődöntőig is eljutott. A lilák akkortájt a Magyar Népköztársaság Kupáját is megnyerték, méghozzá három alkalommal (1969, 1970, 1975).
Dunai II a játékos-pályafutása alatt három alkalommal lett gólkirály (1967, 1968, 1970), 1967-ben (az Aranylabdás portugál legenda Eusébio mögött) Ezüstcipőt, egy évvel később pedig Bronzcipőt is nyert. Tagja volt az 1968-as mexikóvárosi olimpián aranyérmet, majd a négy évvel későbbi, 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerző magyar válogatottnak. Mexikóvárosban 6, míg Münchenben 7 gólt rámolt be az ellenfelek kapujába, és mindkét esetben második lett a góllövőlistán. Összetettben viszont még mindig ő áll (a dán Sophus Nielsennel holtversenyben) az első helyen, mivel a mutatója 13 gólt számlál, ami napjainkig rekordnak számít a négykarikás játékok történetében (a harmadik helyet a szintén magyar Bene Ferenc „foglalja el” 12 találattal). Kevesen tudják, de Dunai II sokkal eredményesebb volt az olimpiai válogatottban, mint az A-csapatban. A magyar labdarúgó-válogatottban 31 mérkőzés és 9 gól a mérlege.
Az Újpesttől 1976-ban távozott, később egy szezont töltött a Debreceni VSC-nél, majd edzői pályafutása mellett játszott a Chinoin és az osztrák Simmering csapatában is. Harmincnyolc évesen, 1981-ben fejezte be aktív játékos-pályafutását, és utána kizárólag edzőként tevékenykedett.
1978-ban szeretett csapata, az Újpest trénere lett, majd 1981-ben Spanyolországban próbált szerencsét, ahol többek között irányította a Xerez (1981-1982),a Real Betis (1982–1983), illetve a Castellón csapatát (1985–1986) is. Majd rövid időre visszatért Magyarországra és a Zalaegerszegi TE vezetőedzője lett. Később, 1987-ben ismét Spanyolországba ment, ahol a Real Murcia edzéseit irányította. 1990 és 1991 között a veszprémi labdarúgócsapat vezetőedzője volt.
Két évvel később, 1993-ban a Magyar Labdarúgó-szövetség kinevezte az olimpiai válogatott szövetségi kapitányává, ahol edzői pályafutásának legnagyobb sikerét érte el, mivel kijuttatta a csapatot az 1996-os atlantai olimpiára (ez azóta sem sikerült egy trénernek sem). Rajta kívül magyar színekben csak Opata Zoltán szerepelt játékosként (1924) és szövetségi kapitányként (1936) is olimpiai játékokon.
Ugyanezen évben, 1996-ban kinevezték az utánpótlás-válogatottak konzultánsává. Közben, 1995 és 1996 között az Újpest labdarúgó szakosztályának igazgatója is volt, valamint 1997-ig a Debreceni VSC edzőjeként is tevékenykedett. Az olimpiai válogatottól 1998-ban köszönt el, majd 2001-ben, egy rövid időszak erejéig visszatért az utánpótlás-válogatotthoz.
Dunai Antal 1998-tól az Ifjúsági- és Sportminisztériumban miniszteri biztosként és tanácsadóként is tevékenykedett, ahonnan ötvennyolc évesen, 2001-ben vonult nyugdíjba. 2006-ban az MLSZ szakmai ügyekért felelős alelnökévé választották. Mások mellett Magyar Olimpiai Bizottság tagja és az Újpesti Dózsa örökös bajnoka.
Fotó: flickr.com