Magyarország népességéhez és méretéhez képest mindig is kimagasló eredményeket ért el az egyes nemzetközi sporttornákon és megmérettetéseken, hiszen sportolóink számos alkalommal figyelemre méltó és olykor felülmúlhatatlan sikereket tudtak felmutatni. Természetesen az egyes sportágakat figyelembe véve ez napjainkban is így van, de az elmúlt több mint egy évszázad folyamán is megannyi sportágban születtek kitűnő eredmények olyan magyar sportolóktól, akiket az egész világ a mai napig ismer.
Ebben az időközként megjelenő cikksorozatban ezekről a világhírű magyar sportolókról ejtünk szót. A negyedik részben a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok kalapácsvető, sportvezető Zsivótzky Gyula sportpályafutását mutatjuk be.
A XX. századi magyar kalapácsvetés egyik legeredményesebb és nemzetközileg is elismert alakja 1937. február 25-én született a magyar fővárosban, Budapesten.
Zsivótzky Gyula a szenci születésű Csermák József 1952-es helsinki olimpián megnyert aranyérme nyomán döntött úgy, hogy ő is ezt az atlétikai sportágat, a kalapácsvetést választja, és alig tizenöt évesen a Kiskunfélegyházi Vasasban kezdett el sportolni. A fiatal atlétának kezdetben edzője sem volt, sőt az egyes versenyekre házi gyártású szerekkel készült fel. Majd egy idősebb kalapácsvető iskolatársának, valamint egy szakkönyvnek a segítségével végezte az edzéseit, és két éven keresztül egymaga készült.
1954-ben a felnőtt magyar ranglistán a tizenkettedik volt, rá egy évire pedig a TFSE versenyzője lett, ahol edzéseit Harmati Sándor vezette. Ugyanebben az esztendőben negyedik helyezést ért el a magyar bajnokságon, míg a következő évben, 1956-ban már a válogatott keret tagjává vált. 1957 tavaszán dobott először 60 méteren túl, s ugyanezen év őszén harmadik helyet ért el az universiadén, majd pár nap múlva, a szomszédos Csehszlovákia elleni válogatott megmérettetésen háromszor is sikerült javítania az egyéni legjobbját.
Huszonegy évesen, 1958-ban döntött úgy, hogy az Újpesti Dózsába igazol, ahol nem sokkal később megdöntötte példaképének, Csermák Józsefnek a magyar rekordját, amit az említett esztendő folyamán további három alkalommal múlt felül. Az Európa-bajnokságon bronzérmet ért el. A következő év tavaszán kétszer is magyar csúcs közelében dobott és május végén meg is döntötte azt, ősszel pedig győzött az universiadén. Ebben az esztendőben már a világranglista negyedik helyén végezett.
1960 májusában ismét javított a csúcsán, méghozzá 2,5 métert, s ez az eredmény akkoriban Európa-rekordnak számított. Az 1960-as római olimpián ezüstérmet szerzett. 1962-ben már tavasszal 66 métert ért el, a nyár folyamán a dobása pedig elérte a 68 métert is. Ősszel három versenyt is Európa-rekorddal nyert meg (köztük az Európa-bajnokságot). A világranglistán ez évben már a második volt.
1963 november és 1964 február között bélelzáródása miatt háromszor műtötték meg, és sokan azt hitték, hogy ez véget fog vetni a karrierjének, mivel a kalapácsvető összesen tizenkilenc kilót „adott le”. Zsivótzky Gyula azonban nem adta fel a küzdelmet, és az utolsó műtét után két hónappal már edzésbe is állt, és a nyáron 66,60 méterrel magyar bajnokságot nyert. Az esedékes tokiói olimpiáig 68,77 méter lett a legjobb eredménye, mellyel az ötödik lett az indulók között. Az olimpiai selejtezőjében (67,99 m) és döntőjében (69,09 m) is olimpiai csúcsot ért el, ám utóbbi eredmény is „csupán” ezüstérmet ért.
A tokiói ötkarikás játékok után még nagyobb lendülettel vetette bele magát az edzésekbe és a versenyekbe, mivel az álma az volt, hogy egyszer a dobogó legfelsőbb fokán állhasson. A következő nyári olimpia rendezésének évében, 1968 februárjában bejelentette, hogy edzéseit a továbbiakban példaképe, Csermák József fogja irányítani. Zsivótzky ez év májusában 72 métert, míg szeptemberben már 73,36 métert dobott, s két héttel később 73,76 méterrel megjavította a világcsúcsot. Abban az évben a legfőbb álma is teljesült, hiszen a legendás edzője után ő is aranyérmet ünnepelhetett októberben a mexikóvárosi olimpián.
Zsivótzky Gyula az olimpiai bajnoki cím után sem hagyta abba a sportolást, és harminchat éves koráig, 1973-ig szerepelt a magyar válogatottban. Négy olimpián vett részt, s a kalapácsvetés világcsúcsát kétszer, míg Európa-csúcsát hétszer javította meg. 1958 és 1970 között tizenhárom egymást követő évben lett magyar bajnok. Az atléta 1958-tól egészen 1982-ig tartotta kalapácsvetés magyar rekordját.
Az első 70 méter felett teljesítő magyar kalapácsvető 2007. szeptember 29-én hunyt el Budapesten. Fiai szintén sportolók lettek. Míg idősebb fia, Zsivóczky Gyula a labdarúgást választotta, addig kisebbik fia, Zsivóczky Attila apja nyomdokaiba lépve az atlétikát, azon belül is a többpróbát választotta, mely sportágban egészen a világbajnoki bronzéremig jutott.
Fotó: MTI, Wikipédia