A fenti felkiáltás a VSK Nagymegyer U13-as csapatának a jelmondata, mellyel az együttes edzője, Szalay Gábor minden mérkőzés előtt buzdítja a srácokat. Az U13-as korosztály játékosai a nemrégiben véget ért, 2023/2024-es szezonban nagy bravúrt értek el, ugyanis a Nyugat-Szlovákiai Futballszövetség által organizált III. Hummel Ligában a harmadik helyet sikerült megszerezniük.

Az elmúlt idény értékelése a csapat mesterét kértük fel, aki mások mellett a jövőbeli tervekről is említést tett.     

Gratulálok a bronzéremhez! Mint a csapat vezetőedzője, miképp értékelnéd a srácok teljesítményét a 2023/2024-es idényben?

Én úgy gondolom, hogy az utánpótlásban mindenképpen két fajta módon tudjuk értékelni az elért eredményt. Az egyikfajta értékelésnél mindenképpen a számszerű eredményeket kell figyelembe vennünk, amit elértünk a táblázat alapján, míg a másikfajta értékelés a srácok fejlődésére irányul. Tehát, hogy honnan indultunk, s meddig jutottunk el. Egy nagyon jó korosztály irányítását kaptam feladatul. A 2011-es, illetve a 2012-es korosztály „keverékéről” van szó.

Nekem az volt mindig a célkitűzésem, hogy minél jobban meg tudjam szerettetni a srácokkal a labdarúgást. Minél több olyan tapasztalatot szeretnék átadni, amit én is átéltem játékosként. Ezt vehetjük taktikai, technikai és individuális értelemben is.

Nagy köszönet jár a srácoknak, továbbá azoknak is, akik támogattak bennünket. Itt kiemelném a szülőket, a sportvezetőket, és mindenkit, aki ehhez hozzátett.

A bajnokságban olyan nagymúltú klubok mögött végeztünk, mint a Chrenová Nitra és az AC Nitra, Mi magunk pedig olyan együtteseket utasítottunk magunk mögé, mint a Gúta vagy az aranyosmaróti Vion.

A számszerű célkitűzést a bajnokság elején úgy határoztuk meg, hogy az elsőtől az ötödik helyig próbálunk végezni. Ez maradéktalanul sikerült. Bár annyi gólt nem rúgtunk, mint az első és második helyen szereplő csapatok, viszont az egész bajnokságban mi kaptuk a legkevesebb gólt.

Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok a szezon során, s mely győztes mérkőzéseket, rangadókat tartod a legnagyobb bravúrnak az idényben, és miért?

Ha három mérkőzést kellene kiemelnem, akkor az első helyre mindenképpen az utolsó mérkőzésünket tenném, amikor az AC Nitra csapata látogatott hozzánk. Náluk már biztos volt akkor a második hely. Nekünk semmiképp sem szabadott botlani, ugyanis megelőzhetett volna minket az utánunk végző Gúta. Egy nagyon színvonalas mérkőzést játszottunk ellenük. Nagyon nagy akarat volt a srácokban. Mi, az edzőpáros is olyan szinten tudtuk őket motiválni a félidőben, hogy végül sikerült megfordítani a mérkőzést, és 3–2-re tudtunk nyerni, ezáltal bebiztosítva a harmadik helyet. Itt emelném ki segítőmet, asszisztensemet, Németh Tamást is, aki nagyon sok mindenben segítette a srácok fejlődését.

A második helyre egy szintén sorsdöntő mérkőzést tennék. Gútát fogadtuk hazai pályán. Ősszel a gútaiak a középmezőny tájékán szerepeltek, bár voltak szép eredményeik. A téli felkészülés során vereséget szenvedtünk ellenük. Az edzőjük nagyon összekapta őket. A tavaszi idényben, amikor hozzánk érkeztek, egy nagyon jó játékerőt képviselő csapatot láthattunk. Nem volt egyszerű dolog őket megverni, ám végül 2–0-ra győztünk.

A harmadik helyen egy nagyon erős ellenfél elleni mérkőzést emelnék ki. Az aranyosmaróti Vion otthonába látogattunk. Ez eredetileg a Vion B csapata volt, de az együttes az erősebb ellenfelekkel szemben az A csapatból is szokott erősíteni játékosokkal. 1–1-et játszottunk velük. Mindkét csapat nagyon jó játékerőt képviselt.

A szezon során nyilván voltak kellemetlenebb „meglepetések” és törések is, amiket fel kellett dolgozni. Ilyenkor lelkileg is próbáltunk hatni a srácokra, át kellett őket segíteni ezeken a hullámvölgyeken.

Mik a csapat tervei és célkitűzései a következő idényre?

Tudjuk, hogy egy utánpótlásban jönnek-mennek a játékosok. Kiöregednek, és magasabban jegyzett csapatok is elviszik őket. A mostani keretből – amit huszonkét játékos alkotott – tizenketten távoztak az U15 kötelékébe. Két srácot megkeresett a KFC Komárom, egy játékost pedig a Győri ETO. Úgy néz ki, hogy ők át is fognak igazolni. Én nagyon büszke vagyok rájuk, ugyanis ez egy borzasztó nagy kiugrási lehetőség.

Az új szezonra – többé-kevésbé – a csapat gerince megmaradt. Azokból a játékosokból, akik most jöttek fel az U11-es csapatból, megpróbálunk egy jó csapatot kihozni. Mindemellett erősítések is érkeztek a környező falvakból.

Nekünk a következő szezonra ugyanaz lesz a célkitűzésünk, hogy az elsőtől az ötödik helyig végezzünk. Morálisan pedig az a cél, hogy ezek a srácok mind technikailag, mind pedig taktikailag fejlődjenek, hogy aztán később kitudjanak bontakozni, akár más korosztályokban is.

Nemrégiben, július elején a klub szervezésében egy focitábor is megvalósult a gyermekek részére. Milyen programok és edzések szerepeltek a táborban, s hogyan reagáltak a kiskamaszok a táborban szerzett élményekre és tapasztalatokra?

Ez az ötlet már nagyon régen indult útjának, Tánczos Gábor és László Róbert kezdeményezésére. Amennyire én látom, évről évre sokkal több gyermek jelentkezik. Idén volt az első olyan év, amikor sajnos, meg kellett lépni, hogy limitáljuk a résztvevők számát, ugyanis túljelentkezés volt, nem tudtunk több gyermeket fogadni. Egy olyan terv is van a jövőben, hogy esetleg két terminusban indítanánk majd tábort.

A táboron belül szakképzett edzők foglalkoznak a srácokkal. Nyilván ilyenkor nem a szakmai dolgokra helyezik a hangsúlyt, hanem arra, hogy a srácok is fel tudjanak készülni a nyári alapozásra. A legfontosabb pedig, hogy egy jó közösség kovácsolódjon össze, ahol a jelenlévők jól érzik magukat.

Napi szinten volt edzés. Az edzések mellett ugyanúgy benne voltak a programokban a szabadidős foglalkozások is, például termálfürdő- vagy állatkertlátogatás stb. Volt egy újdonság is, mégpedig az ottalvós buli, amelyen a srácok az edzőpályán sátoroztak. Ez is egy csapatépítő jelleggel bíró dolog volt, amit a visszajelzések is pozitívan tükröztek.

Vezetőedzőként milyen területekre helyezed a legnagyobb hangsúlyt az edzéseken?

Mint vezetőedző, nekem az a legfontosabb, hogy a srácok élvezzék a játékot. Ehhez természetesen mentális felkészültség is szükséges. Mindig azt szoktam mondani a játékosaimnak, hogy azért vagyok itt, hogy megmutassam és megtanítsam azt az adott dolgot, amit kérek.

A kondíciót is fejleszteni kell. Ilyen életkorban – főleg a mostani, modern fociból kifolyólag – nem tartom célszerűnek, hogy feleslegesen fussunk, egy tempóban, labda nélkül, ugyanis mi nem hosszútávfutókat, hanem futballistákat nevelünk. Ez az én véleményem.

Nagy hangsúlyt fektetek az egyéni képzésre is. Minden egyénnek az egyéni képességeit is szeretem fejleszteni: passz, elmozgás, koordinációs készség, lövéserő stb. Csapaton belül pedig igyekszek a taktikai részre is nagy hangsúlyt fektetni. Mindenki tudja, hogy mit várok el egy adott poszton. Megpróbálom ezt bemutatni, demonstrálni is, hogy milyen mozgásra van szükség, illetve, hogy mik az adott feladatkörök. Mindezek előtt természetesen a mentális felkészültség áll az élen.

Mit üzennél a szurkolóknak és a támogatóknak, akik az egész idény során buzdították a csapatot?

Ahhoz, hogy a srácok, és a mi közösségünk egy ilyen eredményt érjen el, nagyon sok áldozatra és munkára volt szükség. Nem csak a mi részünkről, hanem a szülők, a támogatók és a vezetőség részéről is.

Nagyon szeretném megköszönni a klubunk vezetőségének azt, hogy támogattak az egész év folyamán azzal, hogy biztosították a megfelelő edzésfeltételeket és az ehhez szükséges segédeszközöket.

A szülőknek elsősorban azt szeretném megköszönni, hogy ők is felvállalták ezeket a kötelezettségeket. Bármikor gond nélkül elhozták a srácokat. Ha esett az eső, ha fújt a szél, ezek a srácok kint edzettek, és sok esetben a szülők is ott várták őket a tribünön. Mi minimálisan háromszor egy héten edzünk, és minden héten van egy mérkőzésünk is. Ehhez nagy szülői áldozat szükségeltetik, és nekik ezt maximálisan szeretném megköszönni.

Ezen a ponton szeretnék köszönetet mondani azon támogatóinknak is, akik csak az U13-as csapatra fókuszáltak. Pár szülő közbenjárására bebiztosítottunk a srácoknak olyan feltételeket, amelyeket nagyon sok helyen még a profik sem kapnak meg. A srácok ezektől a külső támogatóktól megkaptak különböző edzésfelszereléseket is, amiért nagyon hálás vagyok. Ez a siker nem csak a miénk és a neveltjeimé, akik a pályán alkottak, hanem ugyanúgy a szülőké, a támogatóké és a klubvezetőségé is.

Fotó: Szalay Gábor archívumából