Január 8-án, hetvennyolc esztendős korában elhunyt minden idők egyik legnagyobb középhátvédje és egyben legnagyszerűbb német labdarúgója, a játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnok, kétszeres Aranylabdás Franz Beckenbauer, aki az 1970-es években nem csupán hazája válogatottjával ért fel a futballvilág csúcsára, hanem a klubjával, a Bayern Münchennel is. 

A „Császárként” emlegetett labdarúgó 1945. szeptember 11-én született a későbbi sikerei egyik színhelyén, München városában. Futballpályafutása is a szülővárosában vette kezdetét, ugyanis tizennégy esztendősen a Bayern München ificsapatának lett a tagja. A felnőttegyesületben öt évvel később, tizennyolc évesen mutatkozott be, kezdetben, mint balszélső, majd később a középpálya után a védelembe került, ahol „megtalálta a helyét”. A védelemben nyújtott teljesítményével már egészen fiatalon kitűnt a pályán és „söprögetőént” ő „forradalmasította” először a középhátvéd posztot. 

Bravúros megmozdulásaival és tehetségével hamar felhívta magára a figyelmet, és a szurkolók egyik kedvence lett. Beckenbauer villámgyors volt, kiválóan szerelt és védőjátékoshoz mérten sok gólt is szerzett. A Bayern München csapatát felnőttként 1964 és 1977 között erősítette, és szinte minden lehetséges trófeát begyűjtött a bajorokkal. A csapat színeiben többek között négy bajnoki címet, négy Német Kupa győzelmet és egy KEK-diadalmat ért el, de tagja volt a Bajnokcsapatok Európa-kupájában egymás után háromszor (1974, 1975, 1976) is diadalmaskodó keretnek is. A német csapat mindhárom BEK-trófeájából jócskán kivette a részét.  Beckenbauer 427 német bajnoki mérkőzésen 60 gólt szerzett a Bayern München színeiben. 

Minden idők egyik legnagyobb labdarúgója nem csupán szeretett klubcsapatában, hanem hazája színeiben, a német labdarúgó-válogatottban is kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindössze tizenkilenc esztendősen, 1965-ben lépet pályára először a válogatottban, s egy év múlva már világbajnoki ezüstérmes lett. Hazája az 1966-os világbajnokságon a házigazda Anglia elleni fináléban maradt alul, de Beckenbauer a torna egyik legjobb játékosa lett, s az „álomcsapatba” is bekerült. 

Az 1970-es években – főképp az ő lenyűgöző teljesítményének köszönhetően – az NSZK válogatottja az aranykorát élte. Az 1970-es mexikói világbajnokságon Németország a harmadik helyen végzett, így Beckenbauer számára az ezüst- és a bronzérem után már csak a világbajnoki aranyérem hiányzott. A következő VB-re készülve, 1972-ben az NSZK Európa-bajnok lett, az esztendő végén Beckenbauert pedig az év legjobb játékosának választották meg, amiért Aranylabdával jutalmazták, mely elismerést négy évvel később, 1976-ban újfent sikerült begyűjtenie. 

1974-ben, a hazai rendezésű világbajnokságon a német válogatott végül felért a csúcsra, és Beckenbauer csapatkapitányként emelhette magasba a legrangosabb futballtrófeát, a világbajnoki serleget. Két évvel később, az 1976-ban lezajlott Európa-bajnokságon a németek számára már nem jött össze a címvédés, mivel a döntőben Csehszlovákia ellen, egy legendás büntetőpárbajban maradtak alul, viszont ugyanabban az évben Világkupa győzelmet ünnepelhettek. Beckenbauer a hazája válogatottjában 1965 és 1977 között összesen 103 nemzetközi mérkőzésen lépett pályára, és ezeken a találkozókon 14 találatot szerzett. 

A német labdarúgó játékos-pályafutása vége felé az Egyesült Államokba szerződött, ahol a New York Cosmos színeiben együtt futballozott minden idők egyik legnagyszerűbb labdarúgójával, a háromszoros brazil világbajnok Pelével is. A hároméves amerikai kitérő után, 1980-ban visszatért hazájába és két idény erejéig a Hamburger SV játékosa lett, ahol az ötödik német bajnoki címét is elhódította. 1983-ban azonban ismét a New York Cosmos játékosa lett, és harmincnyolc esztendősen innen vonult vissza. 

Visszavonulása után edző lett, és egy évvel később átvette hazája válogatottjának irányítását, amellyel az 1986-os mexikói világbajnokságon „csupán” ezüstérmet nyert – a döntőben a Maradona vezette argentinok ellen kaptak ki –, viszont négy évvel később, Olaszországban már győzelemre vezette a németeket (a fináléban ismét Argentína volt az ellenfél). A VB-győzelem után Beckenbauer volt az első európai játékos és edző, aki labdarúgóként és szövetségi kapitányként is világbajnok lett (világszerte a második, mivel a január 5-én, kilencvenhárom esztendősen elhunyt brazil Mario Zagallo volt az első, akinek ez összejött). Irányításával a német válogatott a két világbajnokság között egy EB-bronzot is begyűjtött az 1988-as Európa-bajnokságon. 

Az 1990-es VB-cím után befejezte a munkáját, mint szövetségi kapitány, és 1990–1991 között a francia Olympique Marseille technikai igazgatója lett, majd 1994 és 2009 között a Bayern München klubelnöke volt, viszont a csapat kispadjára pár hónap erejéig két alkalommal is „leült”, mint edző. A bajor sztárcsapattal 1994-ben bajnoki címet, két évvel később, 1996-ban pedig UEFA Kupa-győzelmet zsebelt be. A Német Labdarúgó-szövetségnél 1998-tól volt alelnök, s a hazai rendezésű 2006-os világbajnokság szervezőbizottságának elnöke is volt. Háromszor nősült meg, házasságaiból öt gyermek született. 

Fotó: flickr.com