Ebedli Zoltán neve a magyar futballrajongók számára még manapság is ismerősen csenghet, hiszen a neves futballista az 1970-es és az 1980-as évek egyik legnépszerűbb „fradistájának” számított, aki profi játékos-pályafutása során több mint tíz évet töltött el a Ferencvárosi TC csapatában, majd karrierje végén megfordult Svédországban és Ausztriában is.

Az „Ebédlőnek” és „Ebinek” is becézett labdarúgó 1953. október 26-án született Budapesten. Az FTC saját nevelésű játékosának számított, hiszen már tizenegy éves korától, 1964-től futballozott a Fradiban a tizenhárom hónappal idősebb bátyjával, Ebedli Ferenccel együtt. A két testvér fokozatosan „lépkedett előre” a klub korosztályos csapataiban. A fiatalabb testvér a kiváló rúgótechnikájával, illetve a kivételes technikai képzettségével már egészen fiatalon kitűnt a mezőnyből.

Ebedli Zolán tagja volt a tizenegy év után ifjúsági bajnoki címet szerző Ferencvárosnak, s a másfél évvel fiatalabb Nyilasi Tibor mellett ő volt az új generáció egyik vezéralakja. A Nyilasi-féle nemzedék „karmestere” 1973 februárjában mutatkozott be a Fradi első csapatában egy Dunaújváros elleni Magyar Népköztársasági-kupa-mérkőzésen (MNK). A klub edzője ekkor – a korábban Afrikában is tevékenykedő – Csanádi Ferenc volt, akit a kispadon később Novák Dezső, majd egy másik nagy klublegenda, Dalnoki Jenő követett. A játékosként 1952-ben, a helsinki olimpián aranyérmes Dalnoki 1973 és 1978 között öt idényen át 264 mérkőzésen ült a Fradi kispadján, és már az első idényében nagy fiatalításba kezdett, melynek köszönhetően a fiatal Nyilasi és Ebedli lett a csapat két vezéregyénisége.

A „nagy fiatalítás” megtetette a hatását, hiszen a „csikócsapat” az 1974-es MNK győzelem után, az 1974/1975-ös szezonban KEK-döntőt játszott, majd egy évvel később, az 1976-ban megszerzett bajnoki címmel sikerült megtörni az Újpesti Dózsa nagy menetelését is, sőt abban az esztendőben még a Magyar Népköztársasági-kupát is sikerült újfent elhódítaniuk, Dalnoki irányításával már másodszor. Ebedli alapember volt a 1976-os bajnok Ferencvárosban, majd a következő idényben minden találkozón pályára lépett.

1978-ban a csapat ismét megnyerte az MNK-t, melyet Ebedli Zoltán a karrierje során már harmadszor hódított el. A következő szezonban – ekkor már Friedmanszky Zoltán volt az edző – ismét kupadöntőt játszott a Fradi, amit aztán elvesztett, s azzal a vereséggel egy különleges szakasz zárult le, hiszen 1974 és 1979 között – hat kiírásból mindössze egyszer –, 1975-ben fordult elő, hogy az FTC ne nyerje meg az MNK-t, vagy legalább ne végezzen a sorozatban a második helyen.

Az 1970-es évek végére, valamint az 1980-as évek elejére a Fradi teljesítménye jócskán visszaesett – 1980-ban a csapat a bajnokságban csupán a hatodik lett –, ezért ismét edzőt cseréltek. A klub új mestere a játékosként kétszeres olimpiai bajnok labdarúgó, az 1960-as évek Fradi-legendája, Novák Dezső lett, aki az első idényében ismét bajnok „faragott” a csapatból. Ez a bajnoki cím volt Ebedli Zoltán második – s egyben utolsó – bajnoki címe.

A sikeres kezdést azonban nem követte hasonlóan eredményes folytatás, és két ezüstérmet követően az FTC a középmezőnybe „esett vissza”. Majd jött az 1983/1984-es szezon, amikor a csapat mindössze a 12. helyen végzett a tabellán, mely helyezés a klubtörténet legrosszabb bajnoki eredményét jelentette a magyar labdarúgó-bajnokságok kiírása óta.

A Ferencvárosnál érett egy nemzedékváltás, Ebedli Zoltán pedig úgy érezte, hogy a zöld-fehér csapatnál már nem kapja meg a neki kijáró megbecsülést, illetve az új edzővel, Vincze Gézával is összetűzésbe keveredett, ezért 1984-ben – tíz év után – az átigazolás mellett döntött. Új csapata az ősi rivális Újpesti Dózsa lett, ahol az egyik legjobb barátja, válogatottbeli csapattársa, Törőcsik András is futballozott.

Ebedli Zoltán mindössze egy idényt töltött a lila-fehéreknél, majd az 1985/1986-os szezonra ismét visszatért a Fradiba. A Ferencvárosi TC színeiben összesen 559 hivatalos mérkőzésen lépett pályára, mely teljesítménnyel előkelő helyen áll a klub örökranglistáján. 1986 után az Erzsébeti Spartacusban (ESMTK), majd két kisebb svéd csapatban – a Syrianska Föreningen-ben és az IF Södertälje-ben – is megfordult, játékos-pályafutását pedig az 1990-es évek elején az osztrák Oberdorf elnevezésű, alsóbb osztályú csapatban fejezte be.

A magyar labdarúgó-válogatottban 1976 és 1983 között mindössze 12 alkalommal lépett pályára, mely találkozókon 1 találatot szerzett. Az 1970-es és az 1980-as évek „szigorú” magyar sportszakírói szerint Nyilasi Tibor és Törőcsik András mellett Ebedli Zoltán is az akkori magyar labdarúgás egyik legnagyobb tehetsége volt, viszont a magyar válogatottban, a legfontosabb pillanatokban mindig mellőzték őt. Az akkortájt három világbajnokságra is kijutó nemzeti csapat 1978-as, 1982-es és 1986-os keretének sem volt a tagja.

Ebedli Zoltán játékára a Fradi szurkolói ma is szívesen emlékeznek vissza, hiszen, akik látták futballozni, azok tudják, hogy rendkívüli módon látott a pályán, és tért ölelő indításokkal halmozta el a támadókat. „Eblédlő” a karrierje befejezése után az edzői pályafutása nagy részét a Ferencváros korosztályos csapatainál töltötte.

A nyitóképen Détári Lajos (balra) és Ebedli Zoltán (jobbra) egy Ferencváros-Budapest Honvéd NB I-es rangadón (Fotó: MTI/Németh Ferenc)