Ma ünnepli születésnapját Détári Lajos egykori magyar futballista, kinek neve a legtöbb futballrajongó számára még napjainkban is ismerősen cseng, hiszen az 1980-as és 1990-es évek egyik népszerűbb (és nemzetközileg is elismert) magyar labdarúgójának számított, aki aktív játékos-pályafutása után során megfordult többek között Németországban, Olaszországban és Görögországban is. A Budapest Honvéd egykori legendájának csallóközi kötődése is van, hiszen karrierje legvégén, 2001-ben megfordult a Felsőpatony futballcsapatában is.
A Dömének is becézett labdarúgó 1963. április 24-én született Budapesten. Barátaival gyermekként a lakóhelyüktől, a budapesti állami lakóteleptől nem messze elterülő „Aszfaltútépítő pályán” rúgták a bőrt. Már egészen fiatal korában tehetségesnek bizonyult, így hamar felfedezték
Puskás Ferenc egykori csapata, a Budapest Honvéd ajánlott szerződést számára, amit rögtön el is fogadott. A profi pályafutása mindössze tizenhét évesen, 1980-ban vette kezdetét Kispesten, s még felnőttkora előtt bemutatkozhatott tétmérkőzésen a klub színeiben.
A következő idénytől a fővárosi együttes egyik legmeghatározóbb tagjának számított. A piros-kék csapatot egészen huszonnégy éves koráig, 1987-ig erősítette, és vele együtt az egyesület sikert sikerre halmozott Magyarországon. Détárival a csapat egymást követő három idényben nyert bajnokságot (1983/84, 1984/85 és 1985/86), és Döme ugyanennyi alkalommal lett a magyar bajnokság gólkirálya is. 1985-ben az év legjobb magyar labdarúgójává választották. A Honvéd színeiben 134 magyar bajnoki összecsapáson összesen 72 találatot szerzett.
Mindeközben a magyar labdarúgó-válogatottban is bemutatkozott (Svájc ellen), ahol a későbbiekben kulcsfontosságú szerepet töltött be a középpályán. Első válogatott gólját 1984-ben szerezte egy idegenbeli magyar győzelemmel záruló EB-selejtezőn, a későbbi tornagyőztes Hollandia ellen. E találatot további tizenkét válogatott gól követte, melyeket 61 mérkőzés során ért el. Döme tagja volt az utolsó magyar VB-keretnek is, hiszen ő volt a „végső esélyesnek” is kikiáltott csapat oszlopa. Az 1986-as mexikói világbajnokságon mindhárom csoportmérkőzésen pályára lépett, és a magyar válogatott (eddigi) utolsó VB-gólját is ő szerezte, Kanada ellen.
Détári már a „honvédos” évei alatt is felhívta magára az európai topklubok érdeklődését, még a katalán sztárcsapat, az FC Barcelona is felkereste őt, valamint a klubját, továbbá Franciaországból és Olaszországból is voltak ajánlatai, ám végül Németországba, az Eintracht Frankfurtba igazolt. A sasokkal a szezon végén sikerült elhódítania a második legrangosabb német trófeát, a DFB-kupát, mely sorozat döntőjében a csapat az ő góljával győzött a VfL Bochum ellen. A siker ellenére az idény befejeztével távoznia kellett, mivel a klub (akkori) rekordösszegért, összesen 18 millió német márkáért eladta őt a görög Olimpiakosz csapatának. Détári Görögországban két szezont töltött, és 33 bajnoki gólt rámolt be az ellenfelek kapujába, melynek köszönhetően a klub szurkolóinak kedvencévé vált, s a mai napig névre szóló széke van a csapat stadionjában. Utolsó itt töltött évében görög kupát is nyert.
Détári remek teljesítményével ismét felhívta a topklubok figyelmét, hallani lehetett az olasz sztárcsapat, az Juventus FC érdeklődéséről is, ám a még mindig fiatal labdarúgót a Bologna FC igazolta le, akikkel egészen az UEFA-kupa negyeddöntőjéig menetelt. Két itt töltött szezon után tovább állt, és a szintén itáliai csapat, az AC Ancona játékosa lett, melynek színeiben 11 találatot szerzett.
Harmincéves korában egy rövid időre hazatért Magyarországra, és a Ferencvárosi TC színeiben futballozott, majd az idény második felében már az olasz Genoa játékosa lett, ám a klubban mindössze csupán 8 bajnokin lépett pályára. A következő szezonban végleg otthagyta Olaszországot, és a szomszédos Svájcba igazolt, ahol a Neuchâtel Xamax elnevezésű csapatával bajnoki bronzérmet szerzett, és az év játékosának is megválasztották. Svájc után Ausztriában is megfordult, majd 1999-ben újra visszatért a szülőföldjére, ahol a BVSC-ben futballozott, majd levezetésképp Dunakeszire igazolt.
Az utolsó magyar világklasszis labdarúgó már az edzősködésre készült, ám egy rövid osztrák kitérő után Felvidékre, a Csallóközben elterülő Felsőpatony csapatához igazolt, amely akkor a szlovák negyedosztályban szerepelt. A községben nagy felhajtással fogadták, a bemutatkozó sajtótájékoztatójára kilenc TV-társaság jött el. A legelső meccsén, a Nagylúcs ellen rögtön duplázott, ám az együttes nem ért el kiemelkedő eredményeket.
Détári 2001-ben akasztotta szögre a stoplist, majd vezetőedzőként és szakmai igazgatóként tevékenykedett. A közel tizenöt éves edzői pályafutása alatt számos magyar csapat kispadján megfordult (többek között a Honvédnál és a Ferencvárosnál is), de dolgozott Romániában, Vietnámban, Görögországban és Szlovákiában is, ahol rövid ideig a tornaljai focicsapat edzéseit irányította. Legjelentősebb edzői sikerét Szombathelyen érte el, ahol a Haladást feljuttatta a másodosztályból az élvonalba.
Fotó: flickr.com