Milyen hatása lehet Harris vereségének Biden örökségére? Az elnök, akinek elődje az utódja.

Donald J. Trump megválasztott régi-új amerikai elnök november 5-i hangos győzelme után sok demokrata Bident olyan egyciklusos elnöknek bélyegzi meg, aki a kudarc útjára állította a Demokrata Pártot 2024-ben.

Biden 1 333 napon át azt hangoztatta, ő az egyetlen, aki le tudja győzni Donald Trumpot az elnökválasztás során. Úgy vélte, híd lehet a generációk közt. A demokratáknak, akik hajlandóak voltak meghallgatni, azt mondta, ő a legjobb választás még olyan időkben is, mikor az infláció az egekben volt, az elnök népszerűsége pedig zuhanórepülésben. Az önmagába vetett hite rendíthetetlen volt, előrehaladt korának és egészségi állapotának nyilvánvaló hátrányai ellenére is. Ez utóbbi figyelmen kívül hagyása végzetes hibának bizonyult az első elnökjelölti vitán júniusban, mikor Biden csúnyán leszerepelt ellenfelével, Trumppal szemben. Az ezt követő események mindenki számára ismeretesek, ugorjunk a választás estéjére.

November 5-én, kedden Biden a Fehér Ház rezidenciájából nézte végig, ahogy a választók elutasították Kamala Harris alelnököt, és újabb négy évre visszavezették Trumpot a hatalomba. Biden, aki többször is figyelmeztetett a Trump által jelentett veszélyre, kénytelen azzal a valósággal szembenézni, hogy korábbi elődje most az utódja lesz, mindezt pedig nagy valószínűséggel az ún. „popular vote“-nak köszönheti Trump, vagyis rá több állampolgár szavazott, mint Harrisre (nagyjából 5 milliós különbséggel).  

Fakuló hullócsillag

A hozzá legközelebb álló szövetségesei úgy emlékeznének Bidenre, mint az emberre, aki eltüntette Trumpot 2020-ban, négy évvel később pedig saját újraválasztási kampányát leállítva elállt egy újabb ciklustól, az ország érdekeit szem előtt tartva. Sok más demokrata azonban új, kevésbé hízelgő megvilágításba helyezi a leköszönő elnököt: egyciklusos elnök, aki a kudarc útjára vezette pártját.

„Híd kellett volna legyen a demokraták jelenlegi és új generációja között“ – mondja róla Douglas Brinkley, egy veterán elnöki történész. „Ehelyett felégette a hidat azzal, hogy nem szállt ki korábban az elnöki versenyből“. Trump visszatérése ezáltal Biden örökségének központi elemévé válhat.

A történészek évekig fognak vitatkozni arról, hogy Biden úr mekkora felelősséget visel ezért az eredményért. De néhány dolog már most világos. A politikában eltöltött fél évszázad ellenére az elnök alapvetően rosszul ítélte meg az amerikai választópolgárokat, és alábecsülte hajlandóságukat arra, hogy elfogadják  Trump tekintélyelvű magatartását, törvénysértéseit és megtorlási fogadalmait és minden bűnét megbocsátsák.

Örökölt elnökjelöltség

Biden 2023-as döntése, miszerint harcba száll a második ciklusért, megfosztotta a demokratákat annak lehetőségétől, hogy átvizsgálják és vitára bocsátsák azt, vajon ki akadályozhatja meg leghatékonyabban, hogy Trump visszatérjen. Az elnök oly sokáig várt, hogy Harris gyakorlatilag megörökölte a jelölést anélkül, hogy erről megkérdezte volna az amerikai közvéleményt. A párt vezető személyiségei, mint például az egyik, máig legnépszerűbb demokrata elnök, Barack Obama nyilvánosan támogatták és dicsérték Bident, hogy karrierjét és ambícióit feladva elállt a jelöltségtől. De valójában, a párthoz közel állók szerint Obama és sok más demokrata mérgelődött az időzítésen, azon, hogy így Harrisnek igazából néhány hónapja maradt kampányolni.

„Előválasztást kellett volna tartanunk minden rátermett jelölttel, s így esélyünk lett volna megismertetni őket a nyilvánossággal” – mondta Mark Buell, egy demokrata pártot támogató üzletember, aki Harris kampányát is finanszírozta.

A legsötétebb óra

A választás napján a sajtó képviselői üzenetet kaptak a Fehér Házból: az elnök mára visszavonul. Nem csatlakozott Harris eredményvárójához sem, a rezidenciára visszavonulva, családja is legfőbb tanácsadói kíséretében várta meg a választás végét. Bíztak benne, hogy jobbra fordulnak a dolgok, és Harris végül nyerni fog. Mikor kezdett világossá válni, hogy ez nem fog megtörténni, néhányan a könnyeikkel küszködtek. Akik évtizedek óta Biden mellett voltak, hittek optimizmusának, miszerint a választók majd támogatni fogják egy olyan adminisztráció alelnökét, mely harcolt a gyógyszerárak csökkentéséért, több millió munkahelyet teremtett és számtalan infrastrukturális beruházást vitt véghez.

A Howard Egyetemen, ahol Ms. Harris támogatóinak ezrei gyűltek össze, hogy megünnepeljék az első női elnököt, a hangulat eufórikusból visszafogottá, végül aggodalmassá vált. A nagy szabadtéri monitorokon kivetített CNN adatai miatt a táncos mulatságnak indult hangulat felborult, ahogy az elektori szavazatokat számláló sáv Trump javára nőtt. Szerda kora reggel, amikor egyértelmű volt, hogy Trump győzött, a demokrata választók megpróbálták megérteni, mi történt, és mi lesz a sorsa annak a munkának, amelyen évek óta dolgoztak.

Az elnök és stábja hetek óta figyelmeztettek arra, hogy Trump, győzelem esetén felszámolja majd Biden addigi politikáit, amihez hozzájárul egy Kongresszus, amely teljes egészében a republikánusok irányítása alatt állhat, és egy legfelsőbb bíróság, amelyet Trump első ciklusa során konzervatív bírókkal rakott össze. Nos, ez a félelem is beigazolódott, a Szenátus ugyanis egyértelműen republikánus többségű lesz, és olybá tűnik, a Képviselőházban sem a demokraták fognak uralkodni. Így rendkívül nagy mozgástere lesz Donald Trumpnak, az Egyesült Államok 47. elnökének.

Elődöm az utódom

Biden elnökségének kezdetén biztosította a nemzetközi közösséget arról, hogy a Trump-éra csak egy múló pillanat volt az amerikai történelemben. November 5-én megcáfolták. Biden politikai karrierjében ez lehet a legnagyobb érvágás. Egy olyan politikusnak, aki úgy vonult be az amerikai politikatörténetbe, mint a nemzetközi kapcsolatok mestere, a szenátor, aki a Szenátus Külügyi Bizottságának befolyásos elnökeként bejárta a világot, alelnökként a legfőbb külügyi tanácsadója volt Obamának, elnökként pedig a demokrácia, a nemzetközi intézmények védelmezőjeként tündökölt. November ötödikén az amerikai választók új irányt jelöltek ki.

Biden az elejétől fogva egy lehetséges második ciklus bebiztosítása érdekében alakította politikáját. Amikor elállt a jelöltségtől, nem hagyott elég időt Harrisnek, aki így bár gyorsan konszolidálta a kampányát, végül megnyitotta Trump előtt a Fehér Ház kapuit. Interdependenciákban élünk, minden függ mindentől és mindenki mindenkitől. Egyszer fent, egyszer lent – tartja a mondás. A demokraták és az amerikai nép most tudja meg igazán, egy ilyen történelmi választás után, hogy mi is ennek a mondásnak a valódi következménye.