Részvételi arányokról, a PS győzelméről, Ficóék „jól kommunikálható” második helyezéséről, a jobbközép pártok bukásáról és a szélsőjobb előretöréséről. Elemzés.

Talán még emlékszünk rá: tíz évvel ezelőtt Szlovákiának igencsak szégyenkeznie kellett Európa országai előtt. 2014-ben az Európai Unió tagállamai közül ugyanis éppen nálunk vettek részt a legkevesebben az Európai parlamenti választáson. Szlovákia lakosságának mindössze 13 százaléka járult akkor az urnákhoz, ami rekordalacsony részvételi arányt jelentett az Európai Unióban. Öt évvel ezelőtt, 2019-ben, vagyis a legutóbbi EP-választáson ez az arány csaknem 23 százalékra növekedett. Ez még mindig jócskán elmaradt az európai átlagtól (50,66 százalék).

Részvételi arány: sok vagy kevés?

Semmi sem jelezte előre, hogy az idei választásokon ez megtörne, mígnem május 15-én merényletet nem követtek el Robert Fico ellen. A nyitrabányai támadás után azonban elemzői konszenzus alakult ki.Egyetértettek, hogy az EP-választáson soha nem látott magasságokba emelkedhet a részvételi arány.

Ezt erősítette az is, ahogyan a Smer és a kormány keretezte a történéseket: a békepárti Robert Ficót egy háborúpárti merénylő támadta meg, csak azért, hogy a miniszterelnököt elhallgattassa vagy éppen rávegye, hogy Szlovákia Ukrajna oldalán aktívabb módon kapcsolódjon bele az ukrán-orosz háborúba. A teljes közvélemény tehát arra számított, hogy a háborúpártiaknak és békepártiaknak ez az erőltetett szembenállása, vagy még pontosabban szembeállítása mobilizálni fogja a választókat – egyik és másik oldalról is.

A várakozások kétségtelenül beigazolódtak, de nem olyan mértékbe, ahogyan arra sokan számítottak. Szlovákiában a részvételi arány ugyan soha nem volt még ilyen magas (34,38 százalék). Mindez egy olyan felfokozott, mondhatni puskaporos hangulatban, mint ami az elmúlt hónapokra volt jellemző, még mindig meglehetősen alacsonynak számít. Jól látszik ez, ha ezt az adatot összevetjük a szomszédos országok részvételi arányával: Ausztria – 54,1 százalék, Csehország – 36,45, Lengyelország – 40,65, Magyarország – 59,26 (az EU-átlag – 50,93).

Nem az a meglepetés, hogy az arány több mint 34 százalékra növekedett, hanem az, hogy csak ennyivel nőtt.

A pályát két baloldali párt uralja

Egy nappal a Robert Fico ellen elkövetett támadás után szinte az egész ország egyvalamiben biztos lehetett: a merénylet okozta harag, düh és ellenszenv (vagyis mindenféle súlyos indulat) olyan erő lehet, amely úgy képes összerántani és egységbe szervezni Fico és a Smer híveit, hogy ez a legerősebb kormánypártnak még csak különösebb politikai erőveszítésébe sem fog kerülni. Nem véletlenül írták sokan a merényletet követő napokban, hogy a szlovákiai EP-választások eldőltek. Eldőltek, mégpedig a Smer javára.

A legerősebb kormánypárt azonban nagy meglepetésre csak a második helyet szerezte meg 24,76 százalékkal. Az első helyen a PS végzett (27,81 százalék), bő három százalékponttal megelőzve az abszolút favoritnak számító Smert. A baloldali-liberális párt ezzel hat mandátumot szerzett az Európai Parlamentben. Ezt megelőzően ennyi képviselőt egyetlen szlovák párt sem küldhetett még Brüsszelbe. A Smer-PS vetélkedés azt is megmutatta, hogy a politikai színteret Szlovákiában jelenleg két baloldali tömörülés uralja: egy régi, nemzeti mázzal bevont, populista és egy progresszív, kulturális kérdésekben liberális baloldal. Ez valahol a szlovák konzervatív jobboldal kudarca is.

Így működött az Ódor-hatás

A PS sikerének egyik kulcsa Ódor Lajos személye. A volt miniszterelnök a párt listavezetőjeként, de nem párttagként olyan választókat is képes volt megszólítani (beleértve ebbe a magyarokat is), akik a legutóbbi parlamenti választásokon nem a PS-re szavaztak és egyébként nem is tartoznak  a baloldali-liberális párt feltétlen hívei közé. Meggyőződésünk, hogy a PS-re szavazók egy része nem a PS-re szavazott, hanem magára Ódor Lajosra, aki miniszterelnökként számukra bizonyította: felkészült, intelligens politikus – olyan, aki képes lehet Szlovákiát méltó módon képviselni az Európai Unióban. Nem véletlen, hogy az Ódor-hatást látva (ne feledjük el, hogy ő kapta a legtöbb preferenciaszavazatot az EP-választáson), többekben az is felmerült: egészen más eredményt hozhatott volna a tavaszi elnökválasztás, ha a PS Ivan Korčok helyett már akkor Ódor Lajost indítja vagy támogatja.

Ez persze csak a választók egy része. A PS győzelméhez természetesen az is kellett, hogy a kemény magot, vagyis a legelkötelezettebb szavazóikat sikerült „tűzben tartaniuk” és mozgósítaniuk. Azt a szavazói bázist, akik rendre ott vannak a kormányellenes tüntetéseken az utcákon. Jól működött az a kampányüzenet is a PS-nél, amely azt hangoztatta, hogy a „Smert mindenáron meg kell állítani, le kell győzni”. Az EP-választást végeredményben erre a küzdelemre szűkítették le. Ez az üzenet pedig képes volt arra, hogy a PS szavazatokat szerezzen a jobbközép pártok táborából is. A hógolyó-effektus tipikus iskolapéldáját láthattuk megvalósulni. Ez jól látszik a jobbközépre sorolható pártok (SaS, Demokrati, Slovensko/Za ludí) eredményeiből – a KDH kivételével mindegyik EP-képviselői mandátum nélkül maradt.

Egy „jól kommunikálható” második hely

El kell ugyanakkor ismerni, hogy a Smer úgy szorult a második helyre, hogy elmondhatja magáról: nem szenvedett vereséget. Egyrészt azért nem, mert a Smer-szavazók hagyományosan kevésbé tartják fontosnak az EP-választásokat, szemben például a parlamenti vagy az elnökválasztásokkal. Ráadásul ha a Smer mostani eredményét saját, korábbi eredményeivel vetjük össze, a június 8-án elért közel 25 százalék egészen jó eredménynek számít. Ne feledjük: az öt évvel ezelőtti három helyett ezúttal öt EP-képviselőt küldhetnek Brüsszelbe. Másrészt a Fico vezette párt sikeresen kommunikálhatja azt a szimpatizánsai felé, hogy ezt az eredményt úgy sikerült elérniük, hogy a választási kampány hajrájában kénytelenek voltak nélkülözni legfőbb vezérüket. Igaz ugyan, hogy a kampánycsend előtti utolsó pillanatban Fico még kórházi ágyáról is erőt mutatva videóüzenetben igyekezett harcba szólítani övéit, ez azonban szemmel láthatóan inkább az ellenfeleit, mintsem a híveit tüzelte fel. A választási eredmények legalábbis erről árulkodnak.

Van azonban még egy szempont, ami miatt a Smernek – egyelőre legalábbis – nem kell különösebben magyarázkodnia. Ez pedig az, hogy elmondhatja, a nagy európai kérdésekben (mint amilyen a migráció és a háború) a PS lényegében egyedül maradt. A baloldali-liberális párt hiába szerzett hat mandátumot, ezekben a nagy európai témákban nemcsak a Smerrel, de a Republikával, a Hlas-szal és KDH-val is szemben áll. Vagyis ezt a meccset – az EP-képviselői helyeket tekintve – 9:6 arányba nyerték Ficóék és a többiek a PS-szel szemben.

A „vad” és a mérsékelt euroszkeptikusok különbségéről

Érdemes néhány szót szólnunk még az erőteljes euroszkeptikus és szélsőjobbos narratívát képviselő  Republika eredményéről. A Milan Uhrík vezette lista 12,53 százalékot (és két képviselői helyet) szerzett. Ezzel közel fél százalékponttal meg tudta haladni a hasonló ideológiai alapon álló – ma már csak 0,48 százalékot elérő – Ľudová strana Naše Slovensko (ĽSNS) öt évvel ezelőtti eredményét. A szlovák szélsőjobb tehát él és virul, bőven tíz százalék feletti eredményre képes, ami nem jó hír Szlovákia szempontjából. Uhríkék előretörésének legnagyobb vesztese a kormánypárti SNS, részben pedig a Kotleba vezette ĽSNS.

Látni kell ugyanakkor, hogy a közösségi médiában nagyon aktív Republika eredményességét az adja, hogy sikeresen meg tudta szólítani nemcsak az erősen EU-ellenes tömegeket, hanem azt a választói réteget is, amely ugyan nem tartozik szorosan a szélsőjobb táborba, de kisebb-nagyobb fenntartásokkal kezeli a Brüsszelben zajló történéseket. Vagyis azokat a mérsékelten euroszkeptikus választókat, akik csak – jobb alternatíva híján – voksoltak ezúttal a Republikára. Erről a választói csoportról az olyan Nyugat-barát, mérsékelten EU-szkeptikus pártok, mint a Richard Sulík vezette SaS vagy a kereszténydemokrata KDH, gyakorlatilag lemondott. Előbbi, ahogyan korábban már utaltunk rá, éppen hogy csak a küszöb alatt maradt, utóbbi pedig (7,14 százalékot szerezve) mindössze egy képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe.

Végezetül essen még szó a Hlasról, amely ugyan teljesítette a minimumot (7,18 százalék – 1 mandátum), hosszú távon nehéz helyzetbe kerülhet. A Smer szakadárjaiból megalakult párt legfőbb arca kétségkívül Peter Pellegrini megválasztott államfő volt. Ő azonban hamarosan a Grassalkovich-palotába költözik (Zuzana Čaputová ötéves elnöki mandátuma június 15-én ér véget), így már nem lesz lehetősége arra, hogy döntően hatással legyen a Hlas jövőjének alakulására.

Akinek erre a legnagyobb esélye van, Matúš Šutaj Eštok pártelnök, aki azonban megszólalásaiban semmiben sem különbözik a Smertől és annak vezető politikusaitól. Márpedig ez, valamint az az alig több mint hét százalék, amit az EP-választáson szereztek, azt jelzi, hogy ha a Hlas nem találja meg saját – karakteresebb – hangját. A pártot az eljelentéktelenedés és/vagy a Smerbe való beolvadás veszélye fenyegeti.

A Magyar Szövetség EP-választáson elért eredményével egy következő cikkben fogunk részletesen foglalkozni.

fotó: Facebook