Elkezdődött az iskola, nem árt lassan visszaszokni a megszokott hétköznapokba. Ugyan rég volt már, de emlékezzünk vissza, milyen nehéz volt szeptemberben visszarázódni – köznyelvi kifejezéssel élve – a suliba. Az iskolai élethez számtalan megbízatás köthető, többek között ilyen a kritika megfogalmazása is, a hamis ítélet korrigálása, vagy épp az osztályozás. Ennek fényében nézzük meg, hogyan teljesítene a „becsengetések palotájában“ Gyimesi György.

Jelen írásban a Magyar Szövetség alelnökének augusztusi, Bősön mondott beszédét fogjuk tanulmányozni/boncolgatni, azon belül is három kijelentését.

„ … a szlovák nyelvet immár idegen nyelvként tanítják a magyar iskolákban“

A hivatalos dokumentumok a szlovákot úgynevezett L2 – specifikus nyelvként említik, államnyelvként, amely arra szolgál, hogy a magyar nemzetiségű polgárok képesek legyenek párbeszédet folytatni Szlovákia minden polgárával. Tekintettel arra, hogy a két kommunikációs eszköz eltérő jegyekkel rendelkezik, az oktatási folyamat az idegen nyelv módszereivel zajlik. Lényeges különbség, ugyanis, ha a szlovákiai magyar párt alelnökének állítása igaz lenne, a diákoknak nem lenne szükséges elsajátítani a költői eszközöket, rímeket, különböző irodalmi kifejezéseket. A tanítási órát nem képeznék azok a nyelvtani témák, amelyek nem szükségesek a kommunikáció elsajátításához – ilyen például a mondatelemzés.

„Hiába lesz magyar felirat Kis- és Nagyszelmencben, amikor a frontra fogják vinni a gyerekeinket.“

„A magyarok a békét szeretik.“ Én ugyan nem kérdeztem meg a többi nemzetiséget, de azt hiszem, kijelenthetem, hogy Európa összes népe így van ezzel. Mit ért Gyimesi György a béke alatt? Melyik frontra fogják vinni a gyerekeinket? Tudtommal jelenleg Szlovákiában béke van. Nem ropognak a fegyverek, nincsenek állandó légiriadók, az emberek nem kényszerülnek bunkerekben bujkálni. A fehér galamb fészke e föld. A jövőben szeretne békét? Teljes mértékű elfogultság nélkül és pártatlanul kérdezem, hogy melyik az a birodalom, amely veszélyeztetheti országunkat? Józan paraszti ésszel gondoljuk át, ki lehet az, aki probléma nélkül behatol egy másik területre? Szlovákia 2004 óta NATO tagállam, ami azt jelenti, hogy része vagyunk egy olyan katonai szövetségnek, amely kisegítene minket egy esetleges támadás esetén. Így ezen országok nem veszélyforrások. Ki marad? Vagy Gyimesi György esetleg arra utal, hogy gyermekeink az orosz-ukrán konfliktusba lesznek bevonva? Csakugyan a szlovák kormány ilyen lépésre vetemedne?

„Hadd kelljen a magyar szavazat akkor is, amikor egy béke oldalán szuverén kormányra lesz szüksége Szlovákiának.“

Meglehetősen nehéz fél mondatokból megállapítani, hogy alanyunk vajon mit ért pontosan a „szuverén kormány“ alatt. Történelmi síkon utazva, a szuverenitás fogalmával Jean Bodin fáradozott. Szerinte az uralkodó, később az állam hatalma teljes mértékű autoritással bír a területe felett, korlátlan, külső kényszerítő erőtől mentes, oszthatatlan, valamint törvényalkotó képességgel rendelkezik. Ha egyetlen szóval kellene kifejezni, a szuverenitás főhatalmat jelent. Ne felejtsük el azonban, hogy a 16. századi jogász egy rendkívül bizonytalan korszakban élt (felfedezések, kora újkor, vallásháborúk). Erre épített Thomas Hobbes, aki ugyan fokozni akarta a szuverén hatalom ellenállhatatlanságát, de csak addig, amíg biztosítva van a béke, jólét és biztonság. A felvilágosodás ideje hozta magával az újabb fordulatot, mégpedig a népszuverenitás eszményét. Napjainkban a népszuverenitás értelmében a hatalom fő forrása maga a nép, aki választások útján felhatalmazza a kormányt. Ugyancsak jelen vannak a jogszuverenitás és az állami szuverenitás alapjai. Utóbbi azt jelenti, hogy az állam önállóan tartja fenn jogi rendjét, független és önálló államisággal rendelkezik (bővebben bárki utána olvashat a fogalomnak, különböző tanulmányoknak).

Az ENSZ határozata alapján az államok jogilag egyenlőek, joguk van, hogy szabadon válasszanak meg politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerüket, területi épségük sérthetetlen, és így tovább.

Ugyan az elemzésem csupán a felszínt kapargatja, mégis ki merem jelenteni, hogy Szlovákia szuverén ország. Tagja az ENSZ-nek, az EU-nak, a NATO-nak, amelyek nem minden helyzetben működnek jól, van kivetni való a tevékenységükben, bizonyos kérdésekben vitába is lehetne szállni velük, közös szövetségünk azonban mégis inkább az előnyünket szolgálja.

Gyimesi György miért nem tartja szuverénnek kormányunkat? Netán az EU-ból való kilépést támogatná szívesen?

Gyurikát sajnos meg kell dorgálni, ugyanis az „órára” nem készült fel kellőképpen. Kijelentései megalapozatlanok voltak, a tudása felszínes. Feleletéből hiányoztak az alapok, nem hatolt a dolgok mélyére. Valószínűleg, nem megfelelő forrásokat alkalmazott. Sajnos, azt kell, hogy mondjam, Gyurikából hiányzott a motiváltság, a bizonyításvágy. Mindent összevetve: ha be is hunyom mindkét szemem, csupán “hármas alá”-ra tudom értékelni jelen „produkcióját”.

fotó: Gyimesi György FB oldala