1994. január 8-án szinte lehetetlenség volt autóval közlekedni Komárom belvárosában. A Várút és a Belső körút bedugultak, amely fogalom ismeretlen volt a határ menti város életében. Mindenhol araszoló vagy éppen parkolóhelyet kereső járművek, a járdákon, útszéleken azonos célhoz siető emberek. A Sport utca pedig úgy nézett ki, mint valami gigantikus autóbusz parkoló: rendezetlen összevisszaságban álltak a gyomrukból tömegeket ontó közlekedési eszközök. És a sportcsarnok, annak környéke egyre csak telt: aki bejutni nem tudott, a kihelyezett hangszórókon követte a bent zajló eseményeket, várta és hitte a megváltást, a felvidéki magyarság egységes felemelkedését. Volt egyszer, harminc éve, a Komáromi nagygyűlés.
„Ahhoz, hogy felvirágoztassuk egymást, az egyéni érdekeket a közösségi érdek mentén kell támogatni” – utalt Duray Miklós szavaira Latorcai Csaba, a Területfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára a nagygyűlés harmincadik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen, melyen ünnepi keretek között leleplezték a nemzetközileg is híres felvidéki magyar politikus, közíró, címzetes egyetemi docens, a két éve elhunyt Duray Miklós domborművét, mely Túri Török Tibor, keszthelyi szobrászművész alkotása (a művésszel bővebb interjút olvashatnak a Remény katolikus hetilap idei harmadik számában). „Hogy kicsoda volt Duray Miklós?” – tette fel a kérdést az államtitkár, majd azonnal meg is válaszolta – „Bátran kijelenthetjük, hogy a felvidéki magyarság élő lelkiismerete volt! Neve, példája és emlékezete legyen figyelmeztető jel és igazodási pont jövendőjét kereső felvidéki népe és külhoni testvérközösségei számára” – idézte Latorcai Tőkés László Durayról szóló szavait.
A Szövetség a Közös Célokért (SZaKC), a Kárpátia Sport Polgári Társulás, a Felvidéki Értékőrzők valamint a dombormű Eötvös utcai helyszínét biztosító iNTERCAD hajótervező iroda szervezte a megemlékezést, pontosan harminc évvel a nagygyűlés után. Felszólalt Duray egykori asszisztense, Keszegh Béla is, Komárom város polgármestere, aki a politikában, közéletben szerepet vállalókat Duray Miklós eszmeisége alapján hitelességre intette, mely, ahogyan fogalmazott: „hiánycikk manapság”. „Úgy róhatjuk le előtte leginkább a tiszteletünket” – hangsúlyozta Keszegh – „ha felkészültségünkről mindig tanúbizonyságot teszünk, és szavainknak súlya van.”
Ugyan a meghívott vendégek között volt Dr. Lomnici Zoltán alkotmánybíró, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is, ám munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni. Beszédét a népszerű komáromi énekes, előadóművész, Ropog „José” József olvasta fel. „Úgy vélem, Duray Miklós életműve teljes. A nemzete iránti elkötelezettsége, bátorsága és rendíthetetlensége történelmi alakká tette, munkássága a magyar történelem legfényesebb lapjaira került. Soha nem szabad feladni! – hangoztatta Duray Miklós töretlenül, ezt a jelszót kell felvennünk és tovább hordoznunk!”
„Duray Miklós olyan ember volt, akire fel tudtunk nézni” – hangsúlyozta Forró Krisztián a Szövetség párt elnöke, köztársaságielnök-jelölt. „Tovább ment mindannyiunknál, ezért többet is látott. Többet tett mindannyiunknál, emiatt nem egyszer bűnhődnie is kellett. Helytállt. A közösségért, a magyarokért. Ahogyan ő maga fogalmazta meg: a helytállás mindig bűnhődést hoz maga után. Büntették, pedig nekünk, értünk tett!” – emelte ki a Szövetség első embere, utalva a felvidéki magyarság állandó harcára jogainak kivívásáért és fennmaradásának biztosításáért.
Kiss Róbert kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye helynöke, valamint Somogyi Alfréd református lelkész, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja megáldották Duray Miklós leleplezett domborművét, mely alig egy kilométerre a harminc évvel ezelőtti Komáromi nagygyűlés színhelyétől őrzi figyelő szemekkel a felvidéki magyarság életét.
Szöveg: Kalmár Csaba
Fotó: Sárközi János