Prológus

Degecen élni felettébb egyszerű, talán „Barbielandhez“ tudnám a leginkább hasonlítani. Itt mindenki tökéletes, hosszú derékig érő hajjal, őzike tekintettel, lankadatlan figyelemmel, ígéző szemekkel, karcsú lábikókkal. Ebben a világban az emberek a boldogság narancslevében úsznak. Mindent tudnak, mindent is láttak, névtelen nagy nevekkel tárgyalnak a hétfogásos vacsora közben. Pirkadatkor puszilva üdvözölnek, alkonyatkor kedves üzenetekkel imádnak. Degecen az élet makulátlan. Itt égig érnek a házak, a polgárok sportkocsikkal járnak, itt nem lehet rossz dolgokról beszélni, nemet mondani, az erkölcsi dilemma a Marianna-árok magasságában. Mindegyik tagocska rendkívül segítőkész, amiért csupán mindent kérnek viszonzásul, és semmit sem csinálnak, de remekül tudják játszani, hogy igen.

 „Az élet teljes egész, ezért a jót és a rosszat is el kell viselni.“

Churchill mindig megmondja a tutit, elgondolkodtató minden egyes szava. A való világban ugyanis a lépések néha nem az előre megírt forgatókönyv szerint alakulnak. Van, hogy az okozza a legfájóbb csalódást, amitől a legnagyobb elvárásaid vannak. Aztán elkeseredsz, szorít a mellkasod, hogy kevés voltál, ezt jól eltoltad, és eljátszottad azt a nagybetűs egyszeri esélyt. De hát gondolkozz. Valóban az a szabályszerű, hogy magadban kell keresni a hibát? Te…..te…..te. Vagy. És fordítsuk meg az egészet, nézzük meg több oldalról, ne legyünk kishitűek. Nem a hírnév a bizonyítéka a remeknek, nem az arrogancia a jele a nagyságnak. És előfordulhat az is, hogy a nevenincs apróság fog zúzni, szakértelemmel átitatott, releváns ítéleteket megfogalmazni. 

Meglepő félóra, olvasmányos időszak

Szeretném előre leszögezni, hogy nem célom a pálcatörés, méltatni bárkit is. Mindig is azt tartottam, hogy az embereket nem kell mindenáron szeretni, tisztelni viszont igen. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.“-mondja a biblia, és ehhez igyekszem tartani magam. De akkor mi volt a célom eme írással? Csupán annyi, hogy megtaláljam a válaszokat az általam megfogalmazott kérdésekre. És mivel úgy érzem, hogy interjú alanyom nem igazán arra reagált, amire kíváncsi voltam, úgy döntöttem, megpróbálom megkeresni a válaszokat egyedül. Lehet oltári nagy baromságot hordtam itt össze, de inkább adom a nevem a saját hülyeségemhez, mint egy másik ember jól bevált, sokkal inkább általánosnak mondható gondolamenetéhez. Félreértés ne essék, a válaszok teljesen korrektek, csupán, hatásszünet, lerágott csont. Én újra vágytam, kellemes vitára, komoly érvekre, új információk tömkelegére. Hisz imádok tanulni, nálam jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezőkkel beszélgetni, csak úgy hallgatni az embereket, elmélázni, miközben az ajkukat okosabbnál okosabb gondolatok hagyják el. És bizony azt is ki merem jelenteni, hogy az olvasók úgyszintén. 

„….engem az érdekel, hogy mi van most, és ezt szeretném elemezni“. 

És mi van most?

A második világháború óta még egyetlen békés nap sem volt a Földön, és valószínűleg nem is lesz. Az átlagember nem is tudja, hogy a világban, 2023-ban számtalan háború zajlik, melyből a legszörnyűbb az orosz-ukrán konfliktus, mely gyakorlatilag a szomszédságukban van. Az igazi nagy probléma az, hogy mióta a háború elkezdődött a konfliktus egyre mélyül, nehéz bárminemű pozitívumot találni. 

Kérem meséljen az orosz-ukrán konfliktusról, főleg annak előzményeiről, értem ez alatt a 2014-es eseményeket, a Majdant. Nagyon sokan ugyanis a viszályra akkor figyeltek fel, mikor az már fegyveres konfliktusba torkollott, az előzményeket kevesen ismerik. Meséljen kérem az előzményekről. 

A: Néhány dolgot emelnék ki. 1954-ben Hruscsov odaajándékozta a Krímet Ukrajnának, ami tulajdonképpen jelentéktelen lépés volt a Szovjetúnió idejében. Emellett az oroszok számára felettébb érdekes volt az 1999-es koszovói háború. Koszovó leválasztása rendkívül elvtelen volt, ráadásul „egyszeri és megismételhetetlen“.  Persze Európát teljesen megosztotta ez az esemény, az oroszok így levonták a tanulságot. A tanulság pedig az volt, hogy 2014-ben pontosan ugyanezeket a lépéseket tették meg. A 2022-es konfliktust a britek előre jelezték, előre megmondták, hogy háború lesz, a többi állam titkosszolgálata szinte egytől egyig megbukott. A háború előtti hetekben az ukrán védelmi miniszter egy szűk tárgyaláson mindenkit biztosított arról, hogy itt nem lesz támadás. A Krímet az oroszok puskalövés nélkül foglalták el, ezt szerették volna megismételni ebben az esetben is. Aztán Belarus felől megkezdődött a támadás, Kijev csupán 100km-re volt, elfoglalni viszont nem tudták. Ezzel kezdetét vette egy olyan háború, melyben iszonyúan sok a halott, elképesztő a dezinformációk száma, a szenvedés a pusztítás, és a két szláv nép olyan fokon gyűlöli egymást, hogy belátható időn belül a kibékülésre semmi esély.

Szerkesztő: Az 1954-es átadás történelmi szempontból valóban fontos állomás, már csak abból a perspektívából is, hogy azt ugye vissza kellett szerezni, a Koszovói példa is lehetne vita tárgya, ugyanis ha Oroszország valóban levonta volna a következtetéseket, nem támadja meg keleti szláv szomszédját egy Nato ellentámadástól tartva. De a kérdésem sokkal inkább a Majdanra vonatkozott. Tehát Majdan. Ukrajnában 2014-ben oroszbarát kormány volt hatalmon Janukoviccsal az élén. Janukovics 2013-ban visszalépett az euro-atlanti integráció társulási szerződésétől, melynek hatására novembertől Kijev főterén állandóvá váltak a tüntetések. Az ellenzék, ukrán nép kontra oroszbarát hatalom konfrontációja 2014 februárjában csúcsosodott ki, mikor máig feltáratlan körülmények között ismeretlen tettesek tüzet nyitottak a tüntetőkre. Megkezdődtek a véres ütközetek, Kijev főtere a „mennyei százak vérében fürdött“. A kirobbant polgárháború hatására Janukovics Oroszországba menekült, Ukrajnában pedig új kormány alakult. Míg az Orosz Birodalom illegitimnek tartotta, addig az USA és az EU elismerte az új vezetést. A februári események végül a Krím annaktálásával tetőztek, melynek az egyik kiindulópontja abban kereshető, hogy Szevasztopolban új, oroszbarát polgármester került hatalomra. Hamar megjelentek az orosz katonai erők is, ugyanis a hatalom úgy gondolta, hogy a kialakult belpolitikai helyzet veszélyezteti az oroszajkúak biztonságát. Emellett megjelentek a „kicsi zöld emberkék“, a katonák pedig sorra elfoglalták a fontos stratégiai pontokat, február 27-én a Krími parlamentet, ahová oroszbarát kormányfő került. Az újonnan hatalomra került kormányfő bejelentette, hogy a béke érdekében Putin segítségét kéri. „Ami a félszigeten zajlott az a krími nép akarata, és joga van erről népszavazásban dönteni“. Sem ukrán, sem az EU-NATO részéről nem volt agresszív reakció. Március 17-én jelentették be a népszavazás eredményét, 10 nappal később az ENSZ érvénytelennek és jogszabályellenesnek nyilvánította a népszavazást. A kelet-ukrajnai harcok, Ukrajna nyugati kitekintgetése, a NATO terjeszkedése, az orosz rezsim veszélyeztetése mind mind végül a február 24-i kora reggeli invázióhoz vezettek. 

Beszélhetünk arról, hogy a világ a hidegháború újabb korszakát éli? A Szovejúnió felbomlásától a Krím annektálásáig beszélhetünk egy újabb antagonisztikus kooperációról, majd 2014-től konfrontációról? Vagy egy teljesen új hidegháború vette kezdetét, új játszmákkal? 

A: A történelmet mindig a győztesek írják, tehát meglátjuk, hogy mikor ki lesz a győztes, és mit fog leírni. Személy szerint nagyon remélem, hogy lesz történelem és nem semmisül meg a világ. Ha megnézi a hidegháború végét, rengeteg volt az elképzelés. Mostantól béke lesz, hangoztatták, csodálatos világ. Rengeteg elemzés jelent meg, amellyel  az én problémám csupán annyi, hogy az elemzések 90%-a rendkívül gyenge. De nem csak ebben, hanem általánosan minden kérdésben.

Elkezdődtek az orosz dilemmák: mit csináljak most, ki felé nyissak, ellenségem Kína, ellenségem az USA, valamint Nyugat-Európa. A második világháború után az a szovjet elképzelés, hogy Nyugat-Európát kijátszani az USA ellen, lehetetlen volt. Tehát mindenki valamit elgondolt.  Mi volt Magyarország stratégiai célja? Hogy olyan szövetséget kötünk Ukrajnával, ami ellensúlyozza az akkori Csehszlovák, Román, Jugoszláv Kis-Antantot. Mi volt Kohl célja? Végrehajtani a német egységet, mégpedig azzal, hogy mindenkit lefizet. Az akkori amerikai-iraki háborúban az amerikai kiadások nagy részét átvállalja. Mi volt a Mitterrand féle francia cél? Megakadályozni a német egységet. Mit mondott korábban az olasz miniszterelnök? Kívánom, hogy a németek boldogan éljenek minél több államban. Thatcher mindent megtett, hogy megakadályozza a német egységet. Tehát hiheteten érdekes fordulatok voltak, és rengeteg olyan dolog jött be, amivel senki sem számolt. És visszajött a hidegháború, csak más játékszabályokkal: ma Oroszország egyedül maradt, Európa ellene fordult, hiszen Európa EU és NATO tag. De ez 40 ország a maradék 160 ország az oroszok mellett van. Nem azért, mert szereti az oroszokat, hanem azért, mert az USA ellen van. Az afrikai-orosz csúcson Szentpéterváron 23 milliárd dollárt engedett el Putin az afrikai országoknak. Miért? Hogy az 50 afrikai ország szavazatát az ENSZ-ben megnyerje. Tehát egy teljesen új világ van. 

Szerkesztő: A hidegháború egy olyan világrend, amely az USA és a Szovejúnió állandó egyensúlyán nyugszik. Leginkább katonai szempontból tér el a többi korszaktól, és abban, hogy egy erőteljes fegyverkezési verseny alakult ki a két szuperhatalom között: minél több hagyományos fegyver felhalmozása, valamint a nukleáris fegyverek megszerzése. Ez az erőteljes harc bizonyos mértékben egyfajta biztonságot is nyújtott, ugyanis a bevetésük óriási veszélyforrást jelentett a világ és az emberiség túlélésében. Így alakult ki a hidegháború egyik definíciója, mégpedig a tartós feszültségből eredő tartós stabilitás. Egy másik specifikussága, hogy két ellentétes politikai ideológia került szembe egymással, ráadásul folyamatosan egymásnak is feszült kisebb-nagyobb konfliktusok által. A korszak jellemzője továbbá Európa megosztottsága, a médiaháború, és a tény, hogy a két nagyhatalom között nyílt háború nem robbant ki. Maga a hidegháború több korszakra bontható, mely a kibékíthetetlen ellentét elvén nyugszik, és ahol az ellentétek ellenére a szuperhatalmak gyakran együttműködnek, miközben tudatosan vállalják a konfrontációkat. Ezen információkat ismerve azt gondolom kimondható, hogy 2014-től a világ egy új hidegháborúba lépett, a geopolitikai helyzet pedig átalakulóban van. A konfliktus kirobbanása óta a nyugat próbálja Oroszországot térdre kényszeríteni különböző szankciók által, hasonlóképpen közvetetten ugyan, de az oroszokkal együttműködőkre is kiterjesztik azokat. És kik állnak szembe egymással? A nyugat, illetve a nem nyugat, vagyis a BRICS zóna; azon államok, akiknek nem áll érdekében a nyugati rendszerbe való beépülés. 

Milyen biztonságpolitikai kockázatok várhatóak térségünkben a közeljövőben?

A: A biztonságpolitika legnagyobb kockázata, hogy mi fog történni az orosz-ukrán háborúban. Ez a háború véget ér-e vagy sem. Ha igen, milyen feltételekkel, ha nem, akkor ki, hogyan sodródik bele. Nézzük meg Lengyelországot. Nagy számú „önkéntes“ lengyel katona szolgál az ukrán hadseregben, a németek nyilvánosságra hozták, hogy hány német harcol a két fél oldalán. 

Szerkesztő: Az orosz-ukrán konfliktus egyértelműen a legnagyobb kockázat marad a térségben. Vajon okozhat problémát Lengyelország vagy Románia és az oroszok iránti gyűlöletük? Lehet probléma a litván-lett-belorusz határon? Lukasenko nyílt  migrációs krízise Európa destabilizációja érdekében? A Wagner fehéroroszországi ténykedései, határmeti provokációi? A nigeri puccs, a junta tevékenysége elindíthat egy újabb migrációs hullámot? Az UNIO hiányos/nem létező migrációs politikája?  Egy felfegyverzett Ukrajna? 

Zárás képpen pediglen beszéljenek a nagyok: „Annak a társadalomnak, amelyben az emberek nem mondhatják el a véleményüket, nincs jövője.“

Kiss Barbara

Fotók: wikipédia